Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Soltész István: "Szép a kettős székelyhuszár"
SZÉP A KETTŐS SZÉKELY HUSZÁR24 Ne sírj kedves kis-an-gyalom, nem le - szel el - fe-lejt - ve. Darutollas kis kalapom felakasztom a szegre, Három kerek esztendeig nem teszem a fejembe. Felteszem a negyedik év elején, Szabadságos kék nefelejcsvirág lesz a tetején. Rakasd (Kásler István, 74 éves) 1966 JÓL VAN DOLGA A MOSTANI HUSZÁRNAK25 Jól van dolga a mostani huszárnak, Nem kell szénát kaszáljon a lovának. Mer’ a széna porcióba van kötve, Van kötve, de van kötve; Gyere rózsám, tedd a lovam elébe! Édesanyám, ki a huszár, ha én nem? Ki nyergeli fól a lovat, ha én nem? Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, Lovamat, de lovamat, Lerúgatom véle a csillagokat. Kesely lovam nyerített a csatába, Mellső lábát éles golyó találta.- Szállj le, huszár, vedd le nehéz nyergedet, Nyergedet, de nyergedet, Szegény lábam nem bír tovább tégedet! Zentelke Kan - tár - szá - ra hosz - szú - ra van en - ged - ve, Be-le-vág-ja sar-kan-tyú-ját lo-va két - ol - da - Iá - ba. Szép a ket-tős székely-hu-szár, ha fel - ül a Io-vá - ra,
