Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Méhes Károly: A szavak, Március, A bánat egy nagy kóceráj (versek)
MÉHES KÁROLY A szavak Szomorú és fájdalmas munka, visszabújni a reggeli-ködlő múltba. Kelttészta illatot érzek, egy mély hang (mindig a hátam mögül hallom): Hát te itt vagy? Tiltakozom: Nem, nem vagyok! Csatakos játszótér vesz körül, kis lapáttal vadul ásom a homokozót, meg kell lennie!, itt kell legyen!; homlokomon cseppek, apám barna fényben ül, kérdi: Na, megvan? Kelttészta illatot érzek, infúzión csorog belém a túrosbukta; tépkedem a galléromat, fojtó köd van; reggel — Kiszaladok, még ébresztő előtt, lecsípek az álomból, ébren futok benne, el a kereszt mellett, a kerítésnél békaügetésbe váltok, ugrálok és tapsolok a fejem fölött. A disznóól felől kelttészta illatot érzek, a hideg fák között, ahonnan nincs visszatérés, a múltból; hazudtam: nem szomorú és fájdalmas, annál sokkal butábbak a szavak.
