Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Méhes Károly: A szavak, Március, A bánat egy nagy kóceráj (versek)

Március

A többit ki tudja.

Kopasz sövény mellett, tenger sár, a felhők olyan csúnyán néznek.

Már megtettem annyi utat.

Tövises kapu, zöld-volt, mögötte a ház levegőbe karcolt vonalai. Kicsit később: szemüveges nap, s valami tompa, surrogó kérdés hátulról: „Te vagy az Erzsiké?” Kár. Talán túl messzire mentem. Ahogy visszanézek, kátránypapír-fecni-madarak húzzák maguk után a tájat.

Szálaira cincálják.

A nap újra megszemélyesül (tárgyiasul), lecsorog, fityeg, mint egy aranyóra. Hallom a fogaskerekek ciripelését. Milyen szép (fennhang); pedig minden hideg, szeles, át meg átjár, széles mozdulatokkal, mint egy havon hevített vasaló; csakugyan.