Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - Határ Győző: Életút 2.

Múzeum körúton, tele vagyont érő ritkaságokkal, kis alacsonyka ember...1?!

Az hát. Kis alacsonyka ember. Élénk eszű, gyors, ravasz, erélyes, diplomatikus és nem kelt feltűnést azzal, hogy hórihorgas. A feje eltűnik a vállak alatt a tömegben. Iparkodtam megszokni színemváltozását, bemagoltam, hogy Lukács János vagyok (ma is billen a fülem, ha Jánost kiáltanak) s csakhamar fújtam új személyi adataimat. Délután háromkor Feri elbúcsúzott tőlem a ház üvegezett, kovácsoltvas kapujában s engem elnyelt az úri vesztibül (őt csak egyszer láttam még a Jókai u. 1-ben, amikor egy elkésett Hiób-hírt hozott), délután négykor már bezárkózott velem Forgách Béla, a Góré, s a párnázott ajtó mögött, kedvesen-sunyi képpel, amilyen határozott és szigorú tudott lenni különben, beavatott a házszabályok titkos záradékába, ami csak rám vonatkozott. Drámai beavatás volt s e reveláció fáklyavilágánál ahogy akvilinus orrocskáját, madárfejét, kopaszodó pilisét elnéztem és ügyvédes dikcióját hallgattam, azon gondolkoztam, hogy hány vaj lehet a fején. Én ezután mint az ő „unokaöccse” szerepelek s úgy is pottyantam ide, családi vonalon. Svéd követségi tisztviselő vagyok ugyan, de csak feketén, vagyis itt, a falakon belül, de nem a világ előtt. A svéd követség kínosan ügyel arra, hogy a törvényesség és a tisztesség határain belül maradjon; én pedig úgy vagyok itt ál-tisztviselő, hogy rólam a követség nem tud. Se hivatalosan, se félhivatalosan. Mi bármikor megnyithatjuk kapuinkat a kormányhatóságok előtt s ha tetszik, ellenőrizhetik: mi minden emberért jótállunk, mindenkiről elszámolhatunk. Rólad nem számolhatunk el, Jancsikám, te feketén vagy itt. Olyan feketén, hogy neked szobát nem utalhatunk, te „véletlenségből” mindig utolsónak maradsz a nagyteremben és mikor mindenki elment, ágyvackot eszkábálsz magadnak székpárnákból, bánomisén, akár az íróasztalok alatt. Ha légiriadó van, eszedbe ne jusson leszaladni a pincébe, ahol az igazoltatás veszélye fennáll és ha le találnál bukni, nem neked: nekünk öt-rossz; én leszek az első, aki letagadlak, barátocskám. Bombázás alatt is itt maradsz, fenn a másodikon és ha van, előveszed a szentolvasód, ha nincs és nem hiszel, bízol a jószerencsében. Mindez nem ingyen van s majd még meghallod, mi egyéb szolgáltatásokat várunk tőled, de most próbálj elvegyülni és ha beleugrottál, mutasd meg, milyen vagy gombostűnek a szénaboglyában. Megértettük egymást?- Meg, Béla bátyám.

Ha még lett volna valami kérdeznivalóm, alkalmam többé már nemigen adódott, hogy elkapjam a Góré kabátja-számyát: folyton rohant, többnyire házon kívül volt, egyszerre több házon kívül s ha megjelent, majd szétszedték. Mint hivatalnoknak, a védlevelek kiadóasztalánál nekem is érintkeznem kell a „felekkel” és állnom a hízelgés, a csábmosoly és a megvesztegető pénzesborítékok ostromát, de rám nézve a faux-pas veszélyesebb, mint társaimra a nagyhatalmú íróasztalok mögött; vagyis: mutatkozhatok, de csak úgy, hogy ne lássanak. A házat tekintsem önkéntes börtönömnek, házon belül leszek kivert kutya ól nélkül, és ha jön a szőnyegbombázás, hát: számoljam a becsapódásokat.

KL Wallenberggel találkoztál?

Nemcsak nehezeket: naivakat kérdezel. Wallenbergnek nem volt a homlokára írva, hogy ő - Wallenberg. Egy ízben láttam több elegáns, magas urat ün935