Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Lőrincz Zoltán: Az óegyház spiritualizmusa - Adatok az ókeresztyén művészethez

cherubokat rövid úton allegorikus magyarázattal intézze el, amit azután kevésbé meggyőző módon tesz.

Origenész (184-254) édesanyja korán mártírhalált halt, ez mély nyomokat hagyott az ifjúban. így a pogányság elleni ellenszenvét, az antikvitás megvetését soha nem tudta leplezni; mindig az elnyomottak, az üldözöttek és vértanúk egyháza hangján írta munkáit. Ambrosius ösztönzésére 248 körül Celsus támadásaira válaszolva megírja nyolckötetes monumentális munkáját Celsus ellen címmel. Origenész számára „Deus spiritus est”, ezért fokozottan hangsúlyozza Isten „incomprehensibilis” (megfoghatatlan).6 Az egyházatya ilyetén minden művészeti alkotást, amely Istenről készült, lehetetlennek és megengedhetetlennek tart. Nem ennyire evidens viszont Origenész számára Krisztusról készült műalkotásoknak az elvetése. Krisztus kettős természetéből adódóan nem arról a tényről van szó, hogy a keresztyének a műalkotásokat használják, hanem arról a normafelállításokról, hogy a képi ábrázolást nem lehet Krisztus „isteni karakterével” kapcsolatba hozni.

Spanyolország andalúziai Elvira városában tartott zsinaton (kb. 306 körül) a 36. kánont így fogalmazták meg: „... ne legyenek festmények a templomban, nehogy falra fessék azt, amit tisztelünk és imádunk”.7 Ki grammatikai, ki teológiai csűrés-csava- rással próbálja a zsinat határozatát a maga módján kiigazítani. Knoepflers a következőképpen teszi: „Ahogyan a határozat hangzik, csak egy adott kor viszonyai között vehetők figyelembe, csak meghatározott képtípusokat, illetve ezeket is csak bizonyos fenntartással lehet megtiltani”.8 Az viszont, hogy a zsinat atyái ezt a határozatot elfogadták, bizonyítja azt a tényt, hogy a műalkotások bekerültek a templomokba. Erre vonatkozóan archeológiái leletek is vannak. Hogy ezek a képek tisztán omamentális feladatokat láttak el vagy „vallásos képek” voltak, ma már nehéz eldönteni. Feltéte903