Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
FURFANGOSI Ha a népet én képviselem, akkor a néppel beszélgetnek, felség. MÁSODIK CSÁSZÁR De mégis valami szemmel láthatót... HARMADIK CSÁSZÁR Kézzel foghatót... ELSŐ CSÁSZÁR Orral szagolhatót... FURFANGOSI (lehajol, felvesz egy cso- mó szénát) Mi ez? ELSŐ CSÁSZÁR Mi lenne? Hát széna! FURFANGOSI Szagolják meg, kóstolják csak! Éppen jó emésztő evés utánra. (azok majszolni kezdik) MÁSODIK CSÁSZÁR Nem rossz. FURFANGOSI Ez tehát széna volt. Szemmel látták, orral szagolták, kézzel is megfogták... Tehát csak ennyit írjanak be: a város szénája rendben áll. HARMADIK CSÁSZÁR (súgva) írjuk be, hogy még nem kormos, de ehető a fű. írjuk be, különben sose szabadulunk tőle. (Hangosan.) No hol az a szerződés? FURFANGOSI De írják be azt is, hogy a jövőben is minden szénát rendben találnak mindig. ELSŐ CSÁSZÁR írjuk be, hogy a jövendő szénája ezeríziglen rendben áll. (súgva) Különben sose megy le nyakunkról. (Hangosan.) No, hol az a penna? FURFANGOSI Ejnye, tintát, kalamárist nem hoztam... (Halkan kiált.) Hé, apród, hozzál tollat, tintát! (Kürtszó harsan.) Hát ez meg micsoda?! (Jön lélekszakadva Babadaga.) Mi történt? BABADAGA (félrevonja) Mit mondtam, mit mondtam?! (Kezét tördeli.) FURFANGOSI Mit mondtál, mit mondtál!? BABADAGA Azt, hogy ezek szélhámosok! Hát így néz ki egy császár? Pláne három császár! FURFANGOSI Mit beszélsz?! BABADAGA Megjött a három császár! Az igazi három császár! (Döbbent csend.) FURFANGOSI Te meghibbantál! BABADAGA Menj oda, nézd csak meg, hogy vonulnak a seregük élén! (Furfangosi sebesen a góré sarkához fut. Megáll, aztán szinte szédelegve jön vissza. Közben ők hárman összebújva, riadtan fülelnek.) FURFANGOSI No, széltoló koldus népség, majd adok én nektek! (Előkapja kurta ostorát, üti őket.) Még szerencse, hogy nem fizettem ki értük azt a váltságdíjat! ELSŐ CSÁSZÁR Jaj, jaj, hallottátok? Nem fizette ki! MÁSODIK CSÁSZÁR Egy úri bírónak illik így hazudni?! FURFANGOSI Majd adok én nektek úri bírót. Kriptaszökevények! (Rácsap, az jajgat. A góré háta mögött az alvó ördögőr csak most ébred fel.) Hé, pandúrok! Azonnal a városháza pincéjébe vélük! Az ördögökkel is! Gyerünk, gyerünk! (Pandúrok rohannak be s kicipelik a jajHARMADIK CSÁSZÁR Jaj, minket bántanak, de_ meg is érdemeljük! MÁSODIK CSÁSZÁR Eltűrtünk mindent! ELSŐ CSÁSZÁR Becsaptuk magukat! (Kivitték őket.) FURFANGOSI No, kenyeret, sót hozzál, ahogy szokás! Ázzál fogadjuk őket! BABADAGA Nem sütött a pék, nem adtál néki bért! FURFANGOSI A konyhán csak van valami! BABADAGA A saját adagunk... FURFANGOSI Ide vele! A sóval is! BABADAGA A sóbányából megszöktek a foglyok. Annyi sóm sincs, amennyit a szemembe tehetnék, hogy megsózzam véle könnyem! (Szipog.) FURFANGOSI Azt a hétszentségit! (Jön Baljántalján.) BALJÁNTALJÁN Bíró úr, a gipszet... FURFANGOS^ A sóbányába, tálján! BALJÁNTALJÁN (kitör) Még csak az kéne! Űzött és küldött már oda! Most mit vétettem? Nem sóról - gipszről volt szó! Hiába csináltam én akkor só866
