Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
ból szobrot - az csak a vén kecskéknek tetszett! FURFANGOSI Ne sápítozz! Bányászni küldelek, nem szobrot faragni! BALJÁNTAUÁN Jóval vigasztal! Ilyet vélem nem tesz! Művész vagyok, művész! BABADAGA (Közben a góré sarkához szalad.) Már különben sincs idő! Hozok a konyháról! Tán van még egy pi- curi! (Berohan Pandúr lihegve.) FURFANGOSI Hé, pandúr, mi van az ördögökkel? PANDÚR Álmukban leptük meg a többit! Örömükben leitták maguk... A pincében vannak egy rakáson! FURFANGOSI S az ál-császárok? PANDÚR Bilincsben, ugyanott! Visz- szamenjek uram? FURFANGOSI Várj még! (Jön Babadaga, egy fatálcán cipót hoz, mellette sótartó áll.) BABADAGA Tévedtem. Ebben egy szem só... annyi sincs, drága jó uracskám! FURFANGOSI Gyerünk a sóbányába, tálján! BABADAGA Mondom, hogy nincs idő! (Topognak, tehetetlenül.) BALJÁNTALJÁN Só helyett egy kis gipsz nem lenne jó? BABADAGA Ej, nagyokos! És ha megkóstolják?! FURFANGOSI Mond valamit! Nagyúr a muszáj! Gipszet ide! BABADAGA Dehát a gipsz nem sós, te bíró! FURFANGOSI Majd rásír egy sort a tálján, addig verem, míg rásír! Úgyis állandóan pityergős a hangja! No, szedd a lábad, Balján! Fogd a sótartót s egy percen belül itt légy nékem, hallod! BALJÁNTALJÁN Igenis! (Eliszkol.) BABADAGA Jaj, mintha bolond lenne minden és mindenki! Azt se tudom, hol áll a fejem! FURFANGOSI (a távolba néz) De most nekem igazi császárok jöjjenek, különben megharagszom! (Gyermeksírás messzebbről.) BÁBADAGA Most még az unokák is! (Indulna.) FURFANGOSI Hagyjad! Hadd edződjék a torkuk! BABADAGA (kimeredt szemmel) Nézd... nézd csak... (Elhalóan.) (Megjelenik oldalt a két oroszlán, hasuk feltűnően feszül. Lassan továbbsétálnak, míg emezek a góré oldalához bújnak.) FURFANGOSI (kicsit magához térve) Semmi kétség: hol oroszlán — ott császár is akad. És milyen kerek a bendö! Ezek jóllaktak valahol! BABADAGA Az! Nem csoda, hogy valamit elhullattak! FURFANGOSI Kik? BABADAGA Hát az oroszlánok, a fűbe... Evés után. Na, hogy mondjam. Ez nem kecskesom, az biztos. (Felemel egy törött gólyalábat.) Gólyaláb! FURFANGOSI Ejnye: lécet nem eszik az oroszlán! BABADAGA Hát akkor... jaj, egek! Csak tán nem az... unokák... ők jártak gólyalábon, a nagyobbak... azért sírtak, Gúnár! (Tépi a haját.) (Jön sietve Baljántalján.) BALJÁNTALJÁN (elégedett) Ne sírjon asszonyság, a désaknai só elbújhat emellett! Bíró úr, jelentem: a sós gipszet feltaláltam! FURFANGOSI Micsoda? BALJÁNTALJÁN Három kisgyerek könnyével áztattam meg! Nem hallották a sírást? A pólyások voltak! BABADAGA (hálásan az égre néz, aztán dühödten) Te unokagyilkos! Adok én neked! FURFANGOSI Hagyjad, kis tojóm, a cél a sós eszközt is mézzel vonja bé! (Trombita szól.) BABADAGA Jönnek! BALJÁNTALJÁN Megyek, mert lovadon megköt a gipsz, bíró úr! A bronzleplet rá kell tennem! FURFANGOSI Várjál! (Újra trombita, már közelről.) BABADAGA Ök azok! (Jönnek császári álruhában: Mátyás, Kóró, Félnóta, kissé mögöttük oldalt: Pestbudai János és Majszter-Mester Kú- nó. A háttérben katonák; jelenlétük kisebb csapatot sejttet.) 867
