Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
szárok is jobban megbecsülnék áldozatainkat... FURFANGOSI Libafejedben most lángelme ég, édes kis tojóm! BABADAGA Méghogy lángelmén sült liba: én - no megállj! FURFANGOSI Tréfáltam, édes egy tojóm. (Hangosan.) Figyelj szavamra, Perszepup. PERSZEPUP Bokámon is fül van! Térgyemen szemek. (Egyébként valóban.) FURFANGOSI Kétezer aranyat fizetek és tízezer ezüstöt, ha úgy teszünk majd, mintha harcolnánk, és mi szabadítjuk ki őket tőletek... Érted? Mert így a királyok hálásabbak lesznek. Én nem tagadom, majd behajtom tőlük ezt a pénzt. PERSZEPUP Az már a te dolgod! AVAS NÓZI (halkan) Ez a sátánbíró most elég őszintének látszik... PERSZEPUP (elégedett) Én is azt hi- szghi. FURFANGOSI Áll hát az alku? Mi rátok támadunk, lefegyverzőnk s kiszabadítjuk őket! S akkor megkapod a pénzt. Távoztok egy dicstelen vereséggel, de csomó arannyal és ezüsttel! PERSZEPUP Várjunk! Mi a biztosítékom, hogy ha elpáholsz, lefegyver- zel, nem űzöl ki egy garast sem adva? BABADAGA Mi, mi? Láttál te már jó katonát a bíró seregében? Méghogy ők titeket elűzzenek, hát hol az a híres ördögöntudat! AVAS NÓZI Tényleg gyávák ezek. PERSZEPUP Áll az alku! FURFANGOSI No akkor hadd beszéljek vélük, lássam: valóban ők azok? Zsákbamacskát mégse vehetek! PERSZEPUP Tőlem beszélj! (Int: közelebb hozzák őket.) FURFANGOSI Ti vagytok a három császárok, jó urak? BABADAGÁ (félre) Micsoda társaság! ELSŐ CSÁSZÁR (fillére téve tenyerét) Tessék? Hát persze, hogy azok! (0 Délnyugat császára.) MÁSODIK CSÁSZÁR (Északnyugat ura.) Eltévedtünk a rengeteg erdőben! HARMADIK CSÁSZÁR (Napnyugati.) Ki hitte volna, hogy van ilyen! Hogy nincs térkép és rosszak az utak! ELSŐ CSÁSZÁR Ki hitte volna, hogy vannak még boszorkák! S afféle zsa- rátördögök! MÁSODIK CSÁSZÁR Nem ismertük a vidéket, uram! HARMADIK CSÁSZÁR Álmomban sem hittem, hogy minket lefognak! ELSŐ CSÁSZÁR Semmiről sem tehetünk, kedves bíró úr, semmiről! (Ezt igen gyors egymásutánban mondják, sopánkodva.) FURFANGOSI (az ördöghöz) No úgy első pillantásra, ők azok, habár semmi felséges nincsen rajtuk. Majd rendbe szedjük őket, s megmutatjuk nékik a várost, a szobrot... lássanak csodákat, minden az én nevemhez fűződik e tájon! (Odamegy a taligához, súgva.) Ki fogjuk szabadítani felségteket az ördögök karmai közül! De muszáj hozzájuk jó képet vágni, hatalmas egy sereg! (Azok bólogatnak.) ELSŐ CSÁSZÁR Nagyon is jól teszi, ha elporolja őket! MÁSODIK CSÁSZÁR Náspángolja csak el! FURFANGOSI De felség! Meghallják! ELSŐ CSÁSZÁR (fülére tenyerét) Ejnye, csak nem tesznek olyat, hogy hallgatódznak. Az ilyesmi nem illik! És ha meghallják is: csak az igazat mondom. Ezért tán nem haragszanak meg! Az ő érdekük, hogy az igazat tudják! PERSZEPUP No elég! Sok beszéd - szegénység! Mi hát a teendő? FURFANGOSI A szálláshelyre mentek (a góré felé mutat) s azt mi majd megtámadjuk! Legyen egy kis pofája annak a kiszabadulásnak. No én megyek, vár a szobrászmesterünk! BABADAGA A konyha vár, lesz itt győzelmi lakoma! (Elsietnek.) PERSZEPUP Ti meg, Dirdum-Dur- dum, menjetek a csapatért, ami biztos, biztos. Itt túl kevesen vagyunk. Addig is - toljátok e szent vénségeket! (Azok húzzák-tolják. Eltűnnek.) (Máris megjelenik az Idő Hídján font Ló és Mátyás, mögötte Félnóta, leghátul Kóró.) 863
