Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
MÁTYÁS (hátra) Báró, olvasd meg a csapatot! Siess! KÓRO Igenis! (Eltűnik, hangja távolodóban.) Pestbudai János! Májszter- Mester Kúnó! Csikcsukfalvi Ábel! Gernyeszegi Dávid! Balatoni Antal! Hortobágyi Tasziló! (Csend lesz.) PÉLNÓTA No, elhagytuk ezt a barátságtalan útjelző követ, aki csak nyám- nyámmal akart válaszolni... közeledünk felség! (Mint egy hajóskapitány, a.ki tenyere mögül nézi a láthatárt.) MÁTYÁS Édeseim! Megyünk Kolozsvárba! (Boldog.) LÓ De csak a hátamon, édes gazdám! MÁTYÁS Mennék én akár fehér hintalóval is, ha tudnám, hogy előbb odaérek! LÓ Egyre lejjebb adod, felség! (gúny) MÁTYÁS Ily magasból megtehetem: az Idő Hídján állunk! (Mosolyog.) (Jön vissza Kóró.) KÓRÓ Mind megvannak, felség. (A tájba néz.) Hej, de messzire jöttünk... vajon mit csinálhat most az én Tepsifalatom? MÁTYÁS Mit csinálna, búsul, mint Beatrix... szegénykém... KÓRÓ Nem is kérdeztem, felség... ott a vendégfogadóban őfelségétől te elbúcsúztál? MÁTYÁS El. KÓRÓ S mit mondottál néki? MÁTYÁS Hogy nékem vissza kell mennem oda — a magas talpazatra. Hogy visszamegyek szobornak megint. S majd még találkozunk. KÓRÓ Úgy is van, hát persze! Akkor bújsz ki szoborbőrödből, amikor akarsz, amikor úgy kéri a világ! (Hirtelen.) Be furcsa képlet, be furcsa esztendők! MÁTYÁS Miről beszélsz? KÓRÓ Indul a nagy szobor megvédni önmagát. Hát nem furaság? MÁTYÁS (morogva) Magad uram, ha szolgád nincsen, vagy ha szegény szolgádat nem engedi a farkas... Igen, minden ember ezt teszi a nagy változások napjain. Megvédik az árvíztől, földrengéstől, ellenségtől házukat, ha már egyszer felépítették... én meg a szobromat... őrtálló szobromat. (Hirtelen.) Félnóta! Te miért hallgatsz? FÉLNÓTA Eszembe jutott valami. KÓRÓ Micsoda? FÉLNÓTA Említettem felségteknek, hogy az erdőn láttam a három császárt, akiket elfogott az ördög. MÁTYÁS No és? FÉLNÓTA Ők tehát csak késve érkezhetnek Kolozsvárba, mi leszünk ott előbb! KÓRÓ Igaz! No és? FÉLNÓTA Meg tudjuk leckéztetni a kolozsvári bírót! MÁTYÁS Persze, hogy meg. De mi köze ennek a császárokhoz? FÉLNÓTA Az, hogy mi hárman beöltözünk a három császárnak és Gúnárt jól megfaggatjuk, hogyan is bánik a kolozsvári néppel! (Kis csend.) KÓRÓ Ha át kell öltözni — rögvest ínyünkre van! Igaz, felség? (vidor) MÁTYÁS Nem is rossz gondolat! Sőt, egészen jó ötlet. Újra egy-két bolondóra! Ráadásul megkímélem katonáimat... vért látni nem igen szeretnék... FÉLNÓTA Hát akkor én leszek Délnyugati császár. LÓ A patkolóját! Hát én mi leszek? MÁTYÁS Ló, fiacskám, ló - nagy rang az bizony. LÓ Te legyél Napnyugati császár! KÓRÓ Ej, lovacska tán hagynád, hogy gazdád válasszon, ki és mi legyen! MÁTYÁS Ne veszekedjetek, ha közös munka vár! (Az Idő Hídja eltűnik. Lent a füves térben kétoldalról megjelenik két oroszlán, beleszagolnak a levegőbe, bámészkodnak, aztán eltűnnek ők is. Most jön az ördög őr, maga előtt terelve a három toprongyos császárt, akik kenyeret majszolnak.) ÖRDÖGÖR (gúnnyal) No, levegőzze- tek, legeljetek csak, amíg a váltságdíjat ki nem fizetik! Hogy tartod azt a vajas kenyeret!? ELSŐ CSÁSZÁR Tűrhetetlen állapotok! Beleszólnak, hogy tartsam a vajas kenyeremet! ÖRDÖGŐR A vaj felfelé legyen, így ni, felség! (Megfordítja, közbenbeleharap, aztán kezébe nyomja.) 864
