Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
NEGYEDIK TANÁCSTAG Ne biza! így elgyengül a várvédő sereg! LANGALÉT Micsoda vár az, ahol asszony uralkodik! HARMADIK TANÁCSTAG Hát ahun minden bátorságot csak az embertől várnak, ott bizony meggyávul az ember. Túl nagy a teher! LANGALÉT Úgy van! Ne is törődjetek ti a bátorsággal! Szeressetek minket, bízzatok bennünk, s adjátok át a várat! Vagy tán nem szerettek? (Fenyegető.) RIBIZLI (fejét vakarva) Már hogyne szeretnénk mi az édeskedves Langa- lét királyt s az ő népét... LANGALÉT Akkor adjátok át a várat! (A tanácstag férfiak a fűbe lapulnak.) SZÖSZMÉTE Csakhogy a várunkat mégjobban szeretjük! LANGALÉT Elnéznétek, hogy katonáim vérüket hullassák. Hát emberek vagytok ti, emberek?! HARMADIK TANÁCSTAG Tényleg, mért hullassák vérüket szegény katonák! Én úgy gondolom... LANGALÉT Puskalövés nélkül adjáf Alf of q VTTflt' ELSŐ TANÁCSTAG Jó, jó, de mit kínál cserébe? LANGALÉT Mit. Hát azt, hogy akkor enyém lesz a vár! S ha az enyém, az jobb tinektek, mert akkor én kell, hogy megvédjem és nem ti - várbéliek! SZÖSZMETE Hadd hullassuk egy kicsit mi is azt a vért, ne csak a kelmed katonái! (Gúnyos.) LANGALÉT Szóval gyűlöltök minket? Nem vagyunk tán bátor, szép daliás katonák tinéktek? HARMADIK TANÁCSTAG Nincsen szebb ellenség kelmedéknél! Éljen a gyönyörű ellenség! A langalét százszorszépek, éljen! LANGALÉT Nagyon helyes! Tehát puskalövés nélkül! Ribizli, mért nem szólsz? RIBIZLI Tanácstagok! Hallottátok, mit beszélt a király! Amondó volnék: azért legalább egy puskalövést illenék leadnunk. így kéri a becsület. És persze az utókor, unokáink, akik majd énekbe fogják neveinket! ELSŐ TANÁCSTAG (hirtelen talpra szökken) Úgy van! Adjunk le egy bisz két puskalövést, az utókorra való tekintettel! Aztán csapjunk a tenyerükbe, ahogy jó baráthoz illik! RIBIZLI Es ti? Asszony? MÁSODIK TANÁCSTAG Én azt mondom, legalább öt puskalövés legyen, ha már nem tudjuk megvédeni. Bár illenék ezt is megpróbálni, jó parancsnokunk! (Irónia.) SZÖSZMÉTE És ti, fűben lapuló emberek, hé, nem beszéltek?! (Azok pislognak, sunyítva a fűből.) Milyen laposakat pislognak. FÉLNÓTA Micsoda lapítványok! Várjon, eléneklem nékik a lapítványdalt. (Odamegy kihez-kihez külön, majdnem parlandóban énekel.) A lapítványok lapítnak a laposban alapul! Ne lappogjon zseb laposkán — hordok kucsmát kalapul! (Előrángat zsebéből egy kucsmát) Ha lapítvány hét lapályon, mint lapáton ott lapul, lapockámmal — kinyújthassam kalapomat alapul! (Karját kinyújtva kéregét) Bár egy puskalövést kérek! Bár egy puskalövést kérek! Bár egy puskalövést kérek! LANGALÉT Elég! Vitézek, rohamra, vitézek! (Nagy üvöltéssel mindenünnen beözönlenek. Hozzák a szekeret is a két oroszlánnal. Félnóta valahonnan egy szál virágot tépett. Emiit mindenki a földre lapul., Félnóta áll csak, kezében hosszú szál virággal, de Ribizli hirtelen felugrik, kikapja kezéből, s ő megy a közeledő Langalét elé, átnyújtja.) RIBIZLI Egy szál virág volt a réten, le is tépte szerénységem, kicsi szívem fontolgatja: vajon, vajon kinek adja? SZÖSZMETE (sziszegve, gúnnyal) Be nehéz választani! RIBIZLI Jöhet fagy és kerge ármány, csak Langalét áll a vártán! Övé hát, amit letéptünk, 855