Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
ki a derűt hozta nekünk! (Siralmas, gyermeteg hangon.) SZÖSZMÉTE (csikorgó gúny, megvetés) Szabad-e locsolni? LANGALÉT Mi van azzal a locsolással, te asszony? (szemét összehúzva) SZÖSZMÉTE Csak mondom, ha megengedné kegyelmed, hogy meglocsoljam virágjaimat, itt volna az ideje. LANGALÉT Eredj! (Az elsiet. A király megszagolja a virágot.) Hiszen ez büdös! FÉLNÓTA Az hát, felség, hisz büdös- kevirág! Én eredetileg egy csúnya boszorkányasszonynak akartam adni, de tetszett látni, ez kitépte a kezemből! (Széttárja karját.) RIBIZLI Átkozott bolond! Ezért megfizetsz! LANGALÉT Elég! Ő nem tehet róla! Hanem te fogod szagolni! Megparancsolom! (Ribizli kezébe nyomja.) FÉLNÓTA Milyen igazságos tetszik lenni, majdnem, mint Mátyás király! LANGÁLÉT Sokkalta igazságosabb! Hallgasson rám Pöszméte várának elfoglalt népe! Enyém a vár! Enyém a várfal! Enyém a bástya! Enyém minden torony! Enyém az erdő! A folyó! MÁSODIK TANÁCSTAG A tyúkketrec! A kacsaúsztató! (Halkan kiáltja.) LANGALÉT Miféle tyúkketrec? MÁSODIK TANÁCSTAG Csak mondom, hogy a tyúkjaimat meg kéne néznem, ki ne kaparják a virágot, amit asszonyunk locsol... LANGALÉT Eredj! (Az elsiet.) S mivel Mátyást említettétek, s mivel ó igazságos volt, néki halála után emeltetek szobrot valahol... én igazságosabb lévén megérdemlem, hogy még életemben szobrot avassatok! Te mondtad: a derűt hoztam el néktek, a szabad vigasságot! Hát szobrot nékem, szobrot. Azt akarom, népemből is szobor legyen. Az én hatalmas népemtől egy óriás szobor! LUNGUPUNGU (súgva) De felség, a szobor mozdulatlan. LANGALÉT Hát nem a Mátyás szobra is sétál! (hangosan) Az én hatalmas népem ezer nyelven beszél, épp mint egy szobor! LUNGUPUNGU Felség, a szobor hallgat. LANGALÉT Épp az a feneség benne, emberek. Látszólag néma, mégis minden ember megérti. Mit jelent ez? Hogy a szótlan szobor ezer nyelven beszél! A csend, a némaság a legnagyobb poliglotta! Hát nem megértitek a szobrot, amely egy anyát ábrázol gyermekével? Azt mondjátok rá: ni, egy anya gyermekével. Nem megértetek egy szobrot, amelyen a lovas szablyáját kivonja: ni, ni egy hős vitéz! A némaság a legbarátságosabb nyelv! Mindenki megérti. Tehát az én népem is ilyen ezer nyelven beszélő szobornép lesz! NÉPSZOBOR! Beszél, miközben hallgat. Néma, miközben ezer nyelven beszél. A csend, a némaság népe. A némaság nagy birodalma, az lesz az enyém! (Nagy csend. Közben a bíró a sok virágszagolástól elájul.) AGGATÓ Merénylet készült ellened, felség! A virággal! íme a bizonyíték: elájult! FÉLNÓTA Jaj, jaj nehogy már elítéljenek! Egy ájult bizonyíték nem bizonyíték! AGGATÓ A pörök pártján állok felség! Tárgyalást! LUNGUPUNGU No most kiderül, mitől oly aggató ez! S mitől oly ákádémi- ás! (Ezt félre.) (Jön sietve Szöszméte.) SZÖSZMÉTE Felség, meglocsoltam virágjaimat! LANGALÉT Akkor locsold fel ezt a mákvirágot is! Aztán lássuk, mi van ezzel a virágos merénylettel! AGGATÓ Mondok egy verset felség, mérték szerint. Tudós verset, noha nem én írtam. LANGALÉT Mondjál! AGGATÓ Van, aki a merényt erénynek s az erényt merénynek fogja fel. Ezt zsinórmértékkel mérlegelni kell! LUNGUPUNGU Szóval: zsinór! Mondtam, hogy tudor és bakó. (Félre.) LANGALÉT Elő zsinórodat, mérték szerint! AGGATÓ Lágy kis dalokat szoktam írni, felség. De kemény vagyok, ha hív 856
