Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)

ki a derűt hozta nekünk! (Siralmas, gyermeteg hangon.) SZÖSZMÉTE (csikorgó gúny, megvetés) Szabad-e locsolni? LANGALÉT Mi van azzal a locsolással, te asszony? (szemét összehúzva) SZÖSZMÉTE Csak mondom, ha meg­engedné kegyelmed, hogy meglocsol­jam virágjaimat, itt volna az ideje. LANGALÉT Eredj! (Az elsiet. A király megszagolja a virágot.) Hiszen ez bü­dös! FÉLNÓTA Az hát, felség, hisz büdös- kevirág! Én eredetileg egy csúnya bo­szorkányasszonynak akartam adni, de tetszett látni, ez kitépte a kezem­ből! (Széttárja karját.) RIBIZLI Átkozott bolond! Ezért megfi­zetsz! LANGALÉT Elég! Ő nem tehet róla! Hanem te fogod szagolni! Megparan­csolom! (Ribizli kezébe nyomja.) FÉLNÓTA Milyen igazságos tetszik lenni, majdnem, mint Mátyás király! LANGÁLÉT Sokkalta igazságosabb! Hallgasson rám Pöszméte várának el­foglalt népe! Enyém a vár! Enyém a várfal! Enyém a bástya! Enyém min­den torony! Enyém az erdő! A folyó! MÁSODIK TANÁCSTAG A tyúkket­rec! A kacsaúsztató! (Halkan kiáltja.) LANGALÉT Miféle tyúkketrec? MÁSODIK TANÁCSTAG Csak mon­dom, hogy a tyúkjaimat meg kéne néz­nem, ki ne kaparják a virágot, amit asszonyunk locsol... LANGALÉT Eredj! (Az elsiet.) S mivel Mátyást említettétek, s mivel ó igaz­ságos volt, néki halála után emeltetek szobrot valahol... én igazságosabb lé­vén megérdemlem, hogy még életem­ben szobrot avassatok! Te mondtad: a derűt hoztam el néktek, a szabad vi­gasságot! Hát szobrot nékem, szobrot. Azt akarom, népemből is szobor le­gyen. Az én hatalmas népemtől egy óriás szobor! LUNGUPUNGU (súgva) De felség, a szobor mozdulatlan. LANGALÉT Hát nem a Mátyás szobra is sétál! (hangosan) Az én hatalmas népem ezer nyelven beszél, épp mint egy szobor! LUNGUPUNGU Felség, a szobor hall­gat. LANGALÉT Épp az a feneség benne, emberek. Látszólag néma, mégis min­den ember megérti. Mit jelent ez? Hogy a szótlan szobor ezer nyelven be­szél! A csend, a némaság a legnagyobb poliglotta! Hát nem megértitek a szob­rot, amely egy anyát ábrázol gyerme­kével? Azt mondjátok rá: ni, egy anya gyermekével. Nem megértetek egy szobrot, amelyen a lovas szablyáját ki­vonja: ni, ni egy hős vitéz! A némaság a legbarátságosabb nyelv! Mindenki megérti. Tehát az én népem is ilyen ezer nyelven beszélő szobornép lesz! NÉPSZOBOR! Beszél, miközben hall­gat. Néma, miközben ezer nyelven be­szél. A csend, a némaság népe. A né­maság nagy birodalma, az lesz az enyém! (Nagy csend. Közben a bíró a sok virág­szagolástól elájul.) AGGATÓ Merénylet készült ellened, felség! A virággal! íme a bizonyíték: elájult! FÉLNÓTA Jaj, jaj nehogy már elítélje­nek! Egy ájult bizonyíték nem bizo­nyíték! AGGATÓ A pörök pártján állok felség! Tárgyalást! LUNGUPUNGU No most kiderül, mi­től oly aggató ez! S mitől oly ákádémi- ás! (Ezt félre.) (Jön sietve Szöszméte.) SZÖSZMÉTE Felség, meglocsoltam vi­rágjaimat! LANGALÉT Akkor locsold fel ezt a mákvirágot is! Aztán lássuk, mi van ezzel a virágos merénylettel! AGGATÓ Mondok egy verset felség, mérték szerint. Tudós verset, noha nem én írtam. LANGALÉT Mondjál! AGGATÓ Van, aki a merényt erény­nek s az erényt merénynek fogja fel. Ezt zsinórmértékkel mérlegelni kell! LUNGUPUNGU Szóval: zsinór! Mond­tam, hogy tudor és bakó. (Félre.) LANGALÉT Elő zsinórodat, mérték szerint! AGGATÓ Lágy kis dalokat szoktam ír­ni, felség. De kemény vagyok, ha hív 856

Next

/
Thumbnails
Contents