Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Monoszlóy Dezső: A gödölye dicsérete (regényrészlet)

Igen, minden így történik, de ugyanakkor történhetne másként is, kicsivel másként, és akkor teljesen eltérően alakulna a sorsunk. Valamit elrontottunk, ugye, mondtam Csengének. Semmit sem rontottunk el, kiáltotta heves tiltakozással, s ha azt hiszed, elrontottuk, mindjárt itt terem a vezérbak és semmit sem lehet többé jóvá tenni. Lehet, hogy már eddig is hűtlen voltál hozzám? Egy percig sem voltam hűtlen, hozzád nem lehet hűtlennek lenni, legfeljebb teljesen megtagadni. Ha teljesen megtagadlak, nem lehetek hűtlen. Az olyan, mintha nem is ismertelek volna. A mások csókolózása, a mások szeretkezése teljesen nevetséges és szánalmas. Igazad van. Igazad van, hadartam eszelősen. Ezzel mit akarsz mondani? meredt rám Csenge. Ugyanazt, amit te. Hogy az a harmadik személy, akivel mi itt-ott találkoztunk, egy belőlünk teljesen kiszakadt időben, közömbös számunkra. A mi szerelmünkbe csak mi ketten férünk bele és csak addig, ameddig vállaljuk. Ha nem vállaljuk, olyan, mintha sohase lett volna. Azt hiszem, minden szerelem ilyen. Születésével azt is meghatározta, hogy időlegesen megoszthatatlan legyen valaki mással is. Az én szerelmem, vedd tudomásul, egyedül veled megosztható, lehelte Csenge és magasra kapaszkodva, a hátán nőtt zergeszakállal megsimogatta a fülemet. Ismét eltöltött az enyhe csokoládéillat, amelybe messziről a fiatal bakok gombapaprikás szaga is belevegyült.

így igyekeztem Csengével űjra feldolgozni az életemet, vagy csak Csenge jelenlétét szuggeráltam a saját emlékeim közelébe. Még az is lehet, hogy megszakítatlan maradt az árvaságom, és hol a mondatok folytak a látomásba, hol régi látomások inspiráltak újabb mondatot. Mindenesetre hálás voltam Csengének, hogy akár van, akár nincs, úgy tesz, mintha lenne.

Olykor Csengéhez hasonlóan, már legalábbis ami kettőjük térbeli jelenléte bizonytalanságát illeti, Joe is felkeres. Ilyenkor már messziről harsányan ri- koltozik, a csalódásomtól megóvó áltapintatossággal jelezve, nem Csenge, csupán ő közeledik. Hogy ityeg a fityeg? Még mindig a gödölyéktől nő a fejed, vagy megártott a sok fagyos fű, amit összelegeltél? Még mindig a gödölyék, hagyom rá, csak kicsit másképp, mint azelőtt. Eddig magamon kívül kerestem őket, most rájöttem, bennem laknak. Csak nem te vagy a gödölye, ha-ha?... Joe kajánul a lábam közé mutat. Ha nagyanyámnak... Hadd... Nem engedem, hogy folytassa. Ez régi, ez legalább olyan régi, mint amikor én az orosz fogságról meséltem neked és te a könyöködet mutattad, pedig az én történetem egészen más volt, mint amire számítottál. Ha nagyanyámnak... Hagyjad, a gödölyék dicsérete a fontos, az, hogy mindannyian gödölyék vagyunk, te is, legfeljebb már elfelejtkeztél erről. Joe kárörvendve méreget. Nem elég, hogy kecskebak lettél, most még gödölye is lennél, ez már olyan vidám, hogy röhögni se lehet rajta.

Hálás vagyok Jóénak, mert Csengéről beszélhetek neki, rajta kívül tulajdonképpen csak magamnak beszélhetnék róla. S az nem jó, mert Csengével szemben elfogult vagyok, hibáit is erényekké igyekszem változtatni. Joe az, aki ilyenkor vitába száll velem. Hát ezzel aztán jól bevásároltál. Még jó, hogy zerge lett belőle. Azért kellett ide felmászni a hegyre, pláne ilyenkor, télvíz idején. Még nincs télvíz, havat is alig látni. Bundád, szarvad van, ez is valami. Neki növesztetted, vagy érte? Azt mondják, a legelső meg a legutolsó a legjobb. A legutolsó bizonyára, mert bálisten semmi meglepetés nem következik utána. A legutolsó örökké tart, azt nem lehet elfelejteni. S ha felkapott Kodelkáné839