Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Lőrinczy Huba: Pillantás az éjszakába (Márai Sándor: Válás Budán)

megölte feleségét (később kitudódik: hagyta „csupán”, hogy öngyilkossá legyen), kíméletlen őszinteséggel elemzi életének, érvényesülésének történetét, házasságának kudarcát, s újra meg újra, makacsul faggatja a bírót: álmodott-e az elmúlt években Fazekas Annával. A nő számára ugyanis végzetes volt a hajdani találkozás s Kőmives néhány súlytalan, udvarló szava: benne vélte föltalálhatni az igazit, ezért nem lett egészen sohasem a Greineré, „mintaházasságuk” ezért futott zátonyra. Az éjszakai párbeszéd végén ítélet nincs, csak részleges beismerés. Kőmives kínlódva megvallja, hogy többször is álmodott Fazekas Annával, a doktor további, mégintimebb részleteket tudakoló kérdései elől már kitér - ám a válasz megtagadása mindent elárul. A história e ponton - feloldás, megnyugtató zárlat híján - félbeszakad. A Válás Budán tág avagy nyílt végű regény: nem tudjuk meg, minő sorsra jut Greiner Imre (öngyilkos lesz? külföldre menekül? föladja magát? - a korábbi jelzések alapján mindhárom megoldásra van esély), s az sem teljesen világos és egyértelmű, mint viszi tovább életét Kőmives Kristóf. A doktor távozta után tétován jár-kel, meditál, kapaszkodnék családjába, kötelességeibe, munkájába, bíróősei példájába, máris áltatván magát, hessentvén a komor árnyakat: „Az éjszakának vége; kezdődik a nappal” (143.).

Miként a regény ez utolsó mondata — egészében is polifon alkotás a Válás Budán. Ha akadnak is esztétikai-poétikai gyarlóságai, ha nem tartozik is Márai legjobb, legemlékezetesebb művei közé, sokszólamú voltát, mélységeit, részértékeinek sokaságát bajosan tagadhatnék. Nézzük bárhonnan: a nyugtalanság, a rossz közérzet, a középosztályi-polgári tartás és szerep megroppanása miatt átélt aggodalom könyve. Gazdagságát, összetettségét mi sem jelzi jobban, mint hogy akár freudista, pszichoanalitikus regényként is felfogható, s csak ekként nézve is autentikusan értelmezhető, hiszen leplezetlenül benne munkál a bécsi ideggyógyász szuggesztív tanítása. Márai pályakezdő regényeinek lélekábrázolására nagy hatással volt Sigmund Freud, s a harmincas évek elején írott Csutorában is csupán a mester méltatlan követőit, az elméletet egyszersmind abszolutizáló és vulgarizáló sarlatánokat távoztatta magától megvetéssel. A Válás Budán úgyszintén a pszichoanalízis intenzív ismeretéről, teóriájának és praxisának alkotó felhasználásáról tanúskodik. Jelzi ezt az a figyelem, amellyel a regény Kőmives Kristóf és Greiner Imre gyermekkora s ez életszakasz lelki traumái felé fordul (Freud: „... ha világosságot derítünk a gyermek lelkének valamely [...] folyamatára, e munkánkról utólag be fog bizonyulni, hogy az mellőzhetetlen előmunkálata volt a felnőttember lélektanának”); jelzi az álmoknak juttatott szerep, a személyiséget bém'tó, feszültséggel telítő tabuk, elfojtások megmutatása nemkülönben, s egy helyt még Erósz (az életösztönök) ellenpárja, Thanatosz (a destruktív halálösztön) is fölbukkan. A doktor beszél róla, ekként: „... egészen mélyen, nűnden szándékunk alján, néha azt hiszem, minden cselekedetünk alján él és hat ez a kíváncsiság, ez a vágy, a megsemmisülés vágya... 0, ez nagyon erős. Erősebb, mint a kéj. Erősebb, mint a szeretet. Ez a legerősebb, ez a vágy. De erről nem szabad beszélni, tudom” (94. - tőlünk a kiemelés!). Ám a legékesebb bizonyság a regény freudi ihletése mellett az éjszakai „párbeszéd” jelenete, ez a fordított pszichoanalitikus szituáció. Fordított, mert — ellentétben a klasszikus helyzettel - nem a „páciens” vall elsősorban, hanem a „pszichiáter”. Túl a magától értetődő magyarázaton, az immár jóvátehetetlen múlt s a bűn „kibeszélésén”, mintha azért is hangzanék föl Greiner Imre monológja, hogy lazítsa-oldja partnerének gátlásait, segítse — legalább pillanatokra — leküzdeni a benne működő cenzor iszonyú hatalmát, előhíván ilyképp a tudattalanba szorított sérülések, elfojtások egy részét. A doktor „pszichoanalitikus terápiája” valóban csak ideig-óriáig hatásos. Távoztával Kőmives Kristóf szinte tüstént visszamenekül felettes énjének ellenőrzése alá („Ez csak a test fáradsága — sic!: L. H. —, ez az elernyedés, bizonyos, hogy semmi más. Hertha mindjárt felébred, s akkor majd beszélnek ... beavatott szavakkal és őszintén, ahogy eddig is beszéltek, életről és halálról, nappalról és éjszakáról”: 143. - a mi kiemelésünk!) - a jelenet egésze s e fordulat azonban egyként tanúsítja, mily invenciózusan hasznosította Freud tanait Márai Sándor.

823