Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Lőrinczy Huba: Pillantás az éjszakába (Márai Sándor: Válás Budán)

annyiszor az irodalomban — ezúttal is messze túlmutat az egyedin, önérvényét meghaladva sűrít, hordoz, szemléltet egyetemesebb tanulságokat is.

Már az eddigiekből is következik, hogy a Válás Budán tipikus krízisregény. Túl a kiélezett, válságos szituáció ábrázolásának tényén, ezt igazolják a mű másmilyen jellemzői is. A regényidő feltűnő rövidsége mindenekelőtt. Ámbár négy fejezet pásztázza végig Kömives Kristóf „előéletét” (22-57.), e visszapillantás külön tömböt alkot, s nincs köze a voltaképpi cselekmény időtartamához. A Válás Budán jószerével eseménytelen eseménysora mindössze fél napba tömörül, indulván egy szeptemberi késő délutánon, végződvén a következő nap hajnalán, hogy a legfőbb - a szövegrész teijedelmével is jelzett - hangsúly az éjszakai szembesülés óráira essék. Itt tör a felszínre s ölt alakot a főhősben eleve benne lappangó válságsejtelem, itt kényszerül egzisztenciális határ- helyzetbe, döntésszituációba Kömives Kristóf. Ellenlábasa, a hajdani iskolatárs, Greiner Imre doktor választott már, de számára sem kicsiny, még kevésbé pusztán elméleti tétje van az éjszakai számvetésnek. Minden korábbi elem, motívum, történés e roppant feszült, nyugalmas ritmusa ellenére valóban drámai nagyjelenetet készíti elő Márai könyvében, e nyolc fejezettől lényegül a Válás Budán vérbeli krízisregénnyé, mutatván a negyvenes évek elejének vállalkozásai, a Szindbád hazamegy, a Vendégjáték Bolza- nóban és A gyertyák csonkig égnek — kivált az utóbbi kettő - felé. S ha Kömives Kristóf megmérettetésének históriája műfajával, időkezelésével, kompozíciós megoldásaival egyaránt későbbi művek előfutára, úgyszintén előfutár problematikájával, egynémely gondolatával. Ez a könyv is a középosztályi lét, a polgári személyiség megingásáról, válságáról beszél, mint megannyi, körötte s utóbb született Márai-regény, feltűnik benne a házasság, a család bomlása, a minden élet mélyén fészkelő titok, a szükség- szerű idegenség, az ember és az emberi kapcsolatok kifürkészhetetlen voltának eszméje- s folytathatnék még. A Válás Budán bizonyos elemeit, passzusait - mutatis mutandis

— például Az igaziban látjuk viszont. Mindkét regény „... a civilizációba merevedett, elhaló kultúrá”-t (128.) teszi felelőssé a rossz közérzetért, a férfikorban állandósuló szorongásért — Spengler nyomán, mindkettő megkérdi: „Miféle erkölcsi tartalma volt még ennek a motoros, élvező civilizációnak?”(17.), mindkettő az „alázat”, a „keresztényi alázat” (16.) hiányával (is) magyarázza a modern ember vergődését, boldogtalanságát, egyik is, másik is megmutatja, hogy az orvosi szempontból egészséges test apró lázadásaival, vészjelzéseivel a beteggé vált lélek üzen (14-15., 66-67., 127-128.), és - már csak ezt az egyet említjük — a Válás Budán problematikájában, egész konceptusában is ott lappang a később írt könyv nyugtalan gondolata: van-e férfinak és nőnek egyedül lehetséges társa, létezik-e, föllelhetö-e, birtokolható-e az igazi? (E kérdés egyébként a Vendégjáték Bolzanóban lapjain is igen nagy hangsúllyal szerepel.)

A Válás Budán cselekmény télén cselekménye fölötte könnyen összefoglalható. Kömives Kristóf — nagy hírű bírók ivadéka, maga is tekintélyes, bár a karriernek még csupán a kezdetén járó törvénytevő, boldognak tetsző házassággal, két gyerekkel, szolid jómóddal - egy napon feladatul kapja, hogy ítélkezzék két távoli ismerőse válóperében. A férj, az orvosdoktorrá lett Greiner Imre osztálytársa volt a középiskolában, a feleségnek, akkor még Fazekas Annának minden komolyabb szándék nélkül maga is tette a szépet hajdanában. Az ügy érdekes, ám - úgy tűnik fel - különösebb izgalmakat nem jelent abíró számára. Hivatali teendői végeztével Kömives Kristóf baráti összejövetelre — a regény így mondja, magyarázván is tüstént a szót: „ucsorá”-ra (13.) indul. A szerény, de úri légkörű „partin” az idős pályatársakat alaposan meghökkentve minősít egy friss ítéletet, majd elidőz két testvére és felesége körében, furcsa nyugtalanságot, idegességet érezvén. Amidőn hitvesével hazatér, lakában - kínos meglepetés — Greiner Imre várja, s kiderül azonnal, nem volt véletlen a délután, az este s az utóbbi idők megannyi rossz sejtelme, tárgytalan szorongása, a baljós előjelek, elöérzetek sokasága. A doktor éjszakai ítéletet, egyben beismerő vallomást kér a bírótól, s hosszú „dialógusuk” során - hiszen legtöbbnyire csak Greiner beszél — Kömives Kristóf kezdeti fölénye s magabiztossága jószerével semmivé foszlik. Az egykori iskolatárs elmondja, hogy

822