Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Tóth Zsolt: Kezdet és kifejlet (Karácsony Benő novellaciklusai)
adásával zárult. Ezt az akarva-akaratlan kialakult irodalomtörténeti emlékezetkiesést sajnálatos módon az utókor is örökül kapta, s ennek eredményeképp később a legtöbben már említést sem tesznek a gyulafehérvári novellákról, holott ezzel figyelmen kívül hagyják azt a rendkívüli tényt, hogy Karácsony Benő - többé-kevésbé önszántából — két alkalommal is végigélte azt, hogy fiatal, pályakezdő írónak tekintsék: először húszéves korában, másodszor pedig valamivel harmincéves kora után. Ezekre a csaknem feledésbe merült első próbálkozásokra azonban még akkor is érdemes emlékeznünk, ha alkotójuk, talán kiforratlan, érett fejjel már alig vállalható nekibuzdulásoknak tartva őket, hamar és könnyen elfeledkezett róluk. Mert annak ellenére, hogy e korai írások emléke szinte nyomtalanul elenyészett, az első pályakezdés azért nem szűnt meg hatást gyakorolni Karácsony későbbi írói működésére, hisz az akkor feldolgozott témák közül néhány még a második pályakezdés során, a kolozsvári novellák megszületésekor is újra meg újra felbukkant. A gyulafehérvári novellákat, amelyeket utólag visszatekintve már egy gondolatilag összefüggő ciklusnak minősíthetünk, Kötő József általánosságban így jellemzi: „Karácsony első írásai kimutathatóan a századelő irodalma polgári radikális szárnyának hatása alatt keletkeztek. A szerző maga mondja, hogy Bródy Sándornak, a l’art pour l’art-os elmélet elleni harc zászlóvivőjének, a szociális látást propagáló írónak a hatása alatt kezd írni. Ezek az első írások, amelyeket még az irodalomtörténet sem ismer, a Gyulafehérvári Hírlapban jelennek meg... témája ugyanaz: a kapitalizmusban a szerelmet nem az érzelmek, hanem a pénz határozza meg. (Bródy-hatásra mutat ez is - lásd a Medikus-t.) Hősei életének központi kérdése a szerelem, olyannyira, hogy az már szimbolikussá válik: az újat, a szépet, a jót, az igazat a szerelem szimbolizálja, a szerelem bukásában viszont a kapitalista világ a hibás. Tehát az igazi szerelem győzelme ennek a világnak a megváltozását jelentené.”3 Ebben a szimbolikus jelentésekkel is feldúsuló szöveg világban a történések intim közelsége tárul elénk, s ezáltal rendszerint két főalak, egy férfi és egy nő összekapcsolódó sorsát kísérhetjük figyelemmel. Az ábrázolt párkapcsolatok egy dualisztikus világban bontakoznak ki, amelyet a szerelemmel és a pénzzel összefüggő ügyek örökös ellentmondásba kerülése határoz meg. Az elbeszélt téma ezért szinte mindig ugyanaz: a két szerelmes közül az egyik odaadó és hűséges, a másik viszont tudathasadásos állapotban van — egyrészt folyton a pénztelenség kínja és a pénz csábítása foglalkoztatja, másrészt napi gondjait feledve rendre megpróbál felemelkedni abba az ideális szférába, amit társa iránt érzett vonzalma kínálna számára. A gyötrő valóság terrorja és a szerelmi álmodozás idillje között vergődnek tehát a gyulafehérvári novellák, a Szerelem-ciklus válságot átélő alakjai, s ez a kettősség a szövegekben alkalmazott stilisztikai megoldások ellentétességében is megnyilvánul, hiszen az eltérő hangulatok elegyedését a stíluselemek furcsa keveréke fejezi ki, amelyben a romanticizmus, az impresszionizmus és a naturalizmus ismérvei egyaránt fellelhetőek. A kényszerből vagy élvezetből a pénz szolgálatába szegődő figurák jelenében és múltjában a legszembetűnőbben a naturalizmus által előszeretettel bemutatott problémák csoportozata tűnik fel: a testi-lelki nyomor, az éhezés, az alkohol és a prostitúció. Ezek a jelenségek természetesen komoran és nyersen, felrázó hatású nyíltsággal mutatkoznak meg, hiszen az életnek ezen a pénz befolyása alatt álló oldalán az érzelmeket semmibe vevő egyéni érdek, s az ösztönös élniakarás hatalma hat át minden vágyat és minden cselekedetet. A novellákban szereplő férfiak jórészt lélektelenné vagy pót- cselekvésekbe menekülőkké válnak ebben a megélhetésért folytatott küzdelemben. A szerencsétlenül járt asszonyok sorsa azonban ennél is keservesebb, hiszen ők a körülmények szorításában olykor életüket dobják el maguktól, olykor pedig testüket kénytelenek áruba bocsátani. A kegyetlen, nyomorúságos és indulatokkal terhes életlehetőségekkel szemben azonban minden történetben adva van egy másik, egy szebb és méltóbb magatartásnak az esélye is, ami a tiszta és őszinte szerelem által valósulhatna meg. Az alantas kész814
