Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Kovács Sándor Iván: Faludi Ferenc "szövegkiadási testamentuma"

De Zrínyitől is hadd idézzek szintén egy metamorfózisra vonatkozó margináliát. „Peneus leányáéhoz illeszti ezt: „Peneus király leánya, Daphne, Apollo szerelme elől szaladván laurussá változott.” És íme az V. énekből néhány epitheton ornans: „Vitéz Farkasics, Erős Dandó, Okos Alapi, Kegyetlen Radován, Rettentes Stipan Golemi, Haragos Patacsics, Gyors Papratovics, Szép Juranics”.

Faludi a versek bizonyos helyeire vonatkozó jegyzetekkel együtt hagyta a nyomtatott kiadásra (az utókorra) a szombathelyi kéziratot. Zrínyinél más a helyzet: az ö szövegeit tekintve a Syrena-tócíexhez képest a későbbi Syrena-fóíeí ad jobb szöveget, s abból hiányoznak a margójegyzetek. Azokat Négyesy tehát nem állította vissza, hanem az 1914. évi kritikai kiadás apróbetűs hátsó traktusába kerültek. Ha majd az újabb kritikai kiadásban együtt lesz látható kézirat, editio princeps és új szöveg, a Zrínyi-margináliákat nem kell elmozdítani eredeti helyükről: a Syrena-Aóaíexből. A kézirat állapotának abban a fázisában nyerik el értelmüket, amely Zrínyi szerzői szándékának szinkron megtestesülése. Amikor ugyanis a kódex készült, biztosan hozzátartoztak a szöveghez. Amikor a kötet megjelent, tipográfiai kényszerből vagy mégiscsak szerzői meggondolásból maradtak el. Ekkor tehát már nem biztos tartozékai a szövegnek.

Ha bírálatom elején Faludi költői nagyságára tettem célzást, illő azzal is befejeznem. A nagy költő megérdemli, hogy művét érvényesebben értelmezhessük. Ezért hiányolom (a Géfin-hivatkozásokkal együtt) Koltay-Kastner Jenő és Szauder József Fa- ludi-dolgozatainak hasznosítását: Faludi idegen nyelvű verseiről ők mondták eddig a legtöbbet. Hogy Faludi mennyiben tekinthető a felvilágosodás előfutárának — az erre a kérdésre adandó válasz utószózáró poénként tíz-húsz évvel ezelőtt természetesebb lett volna. Szombathely legnagyobb költöszülötte, Weöres Sándor „Faludi atyánk” költészetének határkőszerepét, máig fénylő ragyogását, ösztönző erejét emelet ki (Három veréb hat szemmel): „Sok prózát írt és fordított, de igazi eredménye kis füzetnyi verse, mindössze negyvenhárom. Vele végződik a nehézkes, nemes, régi magyar költészet, és vele kezdődik a hajlékony, civilizált, új hangzás. Minden későbbi magyar verselés az ő közvetett, öntudatlan neveltje, napjainkig. [...] ő az ódon és az új poézis határőre, fél lábbal még az ódonságban. így függ össze mindnyájunkkal Faludi Ferenc atyánk. Senki mással annyi párhuzam!”

Az „annyi párhuzamára Faludi Zrínyi-imitációit és Zrínyiből való szószemelgeté- seit, továbbá József Attila Faludi-élményének egyik jelét szemügyre véve, volt már máshol szavam.

Ezúttal Faludi szövegkiadói testamentumára figyelmeztetek, mert ennek emlékezete Négyesy után igencsak megfakult. Verseinek kéziratos gyűjteményeivel: Faludi „fél lábbal még az ódonságban”, folytonos javításaival, kötetkompozíciója érlelésével azonban: inkább „az ódon és az új poézis” határmezsgyéjén innen.

Tartsunk véle lépést.

812