Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Kovács Sándor Iván: Faludi Ferenc "szövegkiadási testamentuma"

is hivatkoznak rá, köztudomású, hogy Géfin Gyula (Faludi életrajzírója és a szombat- helyi püspökség monográfusa) korábban már végzett ilyen tájékozódást (Vö. Bessenyei Sándor levele Szily János szombathelyi püspökhöz, ItK 1932, 199—200; Révai Miklós levelei Szily János püspökhöz, ItK 1967, 324-326). Bessenyei kapitány - György öccse — Milton-fordítását ajánlja a püspök figyelmébe, Révai Szilynek dedikált Téli éjsza- £á&-kiadásról tájékoztatja, s Szily válaszol is az egyik levélre. De hát el kellett jutnia Szilyhez a püspöki beiktatás panegirikuszának is, már 1777-ben, s alighanem arra is választ tett valamilyen módon. Visszalépve még „a szövegkiadói testamentum” filológiai tanulságaihoz: az efféle hasonmás nagy segítség a szöveg tudományos kiadásához. Ha van fennmaradt kézirat, azt voltaképpen mindig együtt kellene közölni a megállapított hiteles szöveggel, és azzal vizualiter is egybeláthatóan lefotózva - lenyomtatva. Vonatkozik ez a Syrena-fócfcc és a Syrena-fóíeí szövegére is, ahogy ennek szükségességét máshol már felvetettem (ItK 1992, 726). Négyesy, a legjobb Zrínyi- és Faludi-fi- lológus, a kézirati látvány fontosságát már a század elején felismerte, és szorgalmazta, hogy az 1918-ban Budapesten kiállított Syrena-fócfeeből több fotómásolat is készüljön nagyobb könyvtáraknak és egyetemi tanszékeknek. A szombathelyiek hasonmás kiadása ekképpen Négyesy szövegkiadói elveihez is igazodó érvként szolgál.

A Zrínyi -kéziratokon járatos szem olyan hasonlóságot is felfedez a Syrena-kódex és a szombathelyi kézirat között, ami bár korszokás a XVII-XVIII. században, mégis figyelmet érdemel. Verseskönyvének kódexét Zrínyi margójegyzetekkel: forrásutalásokkal, magyarázatokkal kísérte. Az V. énekbeli seregszemle szereplőinek neve mellé odaírta például díszítő jelzőiket, máshol a mitológiai célzásokat magyarázta. Az 1651. évi Syrena-fóíeí azonban - talán csak azért, mert szedéstükre nem kellően tágas, mert margója keskeny — ezeket a jegyzeteket nem közölte. (Nem úgy Listius László: az ő két évvel későbbi nagy szedéstükrű, széles margójú Magyar Marsában rendre olvashatók.) „Faludi atyánk” ugyancsak él efféle jegyzetes magyarázatokkal.

A Tündérkert bájos rokokó virág-seregszemléjében a kökörcsén például ezt a két strófát, és ezt a lábjegyzetes magyarázatot kapja:

Egy szép virág a kökörcsén*

Néha híres gyermek volt,

Elájulván, el is esvén A lejtő közt majd megholt.

Eztet Vénusz elragadta,

Csak őt tudja, hová lett.

Talán orvosának adta,

Egyszer már feléledett.

Minapi Faludi-kiadóink, Mezei Márta és Vargha Balázs optimistábbak, mint volt kétszáz évvel korábban maga a szerző: nem közlik ezt a jegyzetet, és nem adják közre a többit sem. Pedig Faludi szövegkiadói testamentuma az volt: verseit az ő „utolsó kézből való” szombathelyi kézirata szerint kell publikálni. Négyesy mintaszerű kiadása őrzi is ezeket a jegyzeteket, mert Faludi által felügyelt nyomtatott kiadás híján csak a második szombathelyi kéziratot tekinthette „Ausgabe letzer Hand”-nak. A szombathelyi kéziratban még két ilyen szerzői jegyzetet találok: „Menta Plutonis Ancilla, a Pro- sepina rivali pulsa in menta herbulam concersa. Vide fabula[m]” (Tündérkert); „írtam ott akútnál azon 1775dlk esztendöb[en] sz[ent] István király napján. Faludy” (A tárcsái savanyó vízrül).

♦„Adonis. Ranunckel, revixisse fingitur v[ide] Fabula[m].” Amit Révai kiadása (Négyesy idézi) így magyaráz: „Adónis, Vénus asszony kedvese, kit vadászatban egy vadkan mart meg ágyékában. Úgy költik, hogy feléledett. Ranunculus a neve deákul, amely virággá változott.” A XVIII. században még igen jól ismerték a mitológiai metamorfózis-történeteket, Faludi mégis lábjegyzettel hitelesítette, hogy Adónisból, aki „Néha [értsd: ,egykor’] híres gyermek volt”, miként lett kökörcsin.

811