Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Kovács Sándor Iván: Faludi Ferenc "szövegkiadási testamentuma"
adásból, a faludiéi rejtve maradnak. Faludi mindenesetre „nyomdában gondolkodó” kéziratot, versei nyomtatott kiadásának halála előtti tervével összefügghető kézipéldányt vagy valakinek (netán Szily püspöknek? - kérdezi már Négyesy is) ajándékul szánt gyűjteményt állított össze. Faludi verseinek szombathelyi kódexe ily módon az „Ausgabe letzer Hand”: az utolsó kézből való „kiadás”, noha manuscriptum. Valahogy így ítél róla Négyesy is, összevetvén a korábbi ún. múzeumi kézirattal: „A két kézirat viszonyát tekintve világos, hogy a későbbi szombathelyi tartalmazza a költőnek utolsó simítású szövegét s mindazon költeményekre nézve, melyek ebben a kéziratban is előfordulnak, egyenesen ez használható forrásul még a múzeumi példány napfényre kerülte után is. Ennek következménye, hogy a szombathelyi példányt tartottam szem előtt még oly esetben is, mikor a múzeumi kézirat irodalmibb alakot nyújtott.” Négyesy a tekintetben is különbséget lát a múzeumi és a szombathelyi példány között, hogy amabban „a tárgyi és műfaji csoportosításnak aránylag csak hézagos érvényesülése arra mutat, hogy e kötetben az időrendi sorozás még nagyjából áttetszik a poétikai csoportosításon”. Mutatis mutandis: afféle viszony ez, mint a Syrena-fóc/ex és Syrena- kötet viszonya; a végleges poétikai kompozíciót és a szövegállapotot a bécsi kiadás mutatja. A Faludi-filológia helyzete azonban eszményibb Zrínyiénél: a Syrena-kódexnek nem maradt fenn olyan „kronologikus” korábbi változata, mint a múzeumi Falu- di-kézirat (ám de az is tény: Faludinak viszont nem volt „bécsi kiadása”). Igaza lehet Négyesynek, hogy „Faludi, talán szerénységből, nem gondolt versei kiadására, mert ha szándéka lett volna, bizonyosan lelt volna rá alkalmat. Nem azért írta utolsó éveiben egyre-másra a díszes példányokat, hogy kiadja verseit, hanem hogy a kiadást sürgető kedvesebb embereit kibékítse velők”. Örvendenék, ha nem így lenne, s ha Faludi maga is kéziratos költészetét tartotta volna nagyobbra nyomdába került erkölcsnemesítő fordításainál. Tény, hogy ez a korábbi kódexével szemben jobbított szöveget, poétikaibb kompozíciót mutató szombathelyi példány éppen a Syrena -kódex tipográfiai felkészültségi szintje; szinte már nyomdába adható lenne. Ez a szerzői tudatosság, Faludinak ez a saját versszövegeivel való folytonos jobbító foglalatoskodása a jövőnek, a legjobb szöveget megőrző nyomtatott könyvformának szól, feltétlenül azt invokálja. Faludi tehát mégsem olyan régi szabású és tudatú költő, mint elődei, akik költészetük utóéletét a — Zrínyi szavával — „rothadó” kéziratosságra bízták. A szombathelyi Faludi-kézirat ily módon a költő filológiai palackpostája: a versei nyomtatott kiadására vonatkozó testamentum. Annál is inkább az, mert van egy előváltozata: a Négyesy szerint Jelenleg lappangó” másik szombathelyi kézirat, „amely Szily püspök birtokában volt”. Ez volt a Révai Miklós első és különösen a második Faludi-kiadásának fő forrása. „A két szombathelyi kézirat közül a fennmaradtat tartom mégis későbbinek - folytatja Négyesy — és egyáltalán Faludi legutolsó szövegének, azon az okon, hogy a lappangó példány be volt fejezve, a fennmaradt példány pedig nem készült el teljesen; egyébként Batsányi is észrevette, hogy a fennmaradt szombathelyi kiadás szövege jobb annál, melyet Révai használt.” A hagyomány mindkét szombathelyi Faludi-kódexet Szily püspök személyéhez köti. Vajon miért volt ővéle Faludi olyan tisztelő viszonyban, hogy már püspöki beiktatását versben üdvözölte? És vajon nem szánhatott-e a költő valaminő szerepet Szily püspöknek a „szövegkiadói testamentum” végrehajtásában? Nem többet persze, mint hogy csak megőrizze „az utolsó kézből való kiadás” szövegét (azaz szövegeit)? Ha csak Faludi halála után került Szilyhez a költő hagyatéka, kérdéseim persze érvénytelenek. De meg is fordítható és így sem érdektelen a kérdésfelvetés: mi lehetett az oka Szily püspök Faludi iránti érdeklődésének? Ahasonmás kiadás két utószóírója, Dobri Mária s Kovács Mihály a legalkalmasabb rá, hogy megtekintse Szily püspök hagyatékát: nincsen-e abban valaminö nyom akár e feltételezésekre, akár a Szily-Faludy kapcsolatra vonatkozóan. Hogy újból megtekintse a Szily-hagyatékot - pontosítom is magam mindjárt, mert ha jegyzeteikben nem 810
