Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
(1469. máj. 13.), illetőleg 1470 eleji Frigyessel való bécsi tárgyalásai után merülhetett fel. Alig valószínű, hogy Janus Plutarkhost Pécsett fordította volna, ajánlásában ugyanis arról panaszkodik, hogy megfelelő kódexek nem állottak rendelkezésére (licet nec codices ad id opportunos). Éppen Pécsett, közismerten gazdag könyvtárában hiányoztak volna Janusnak a kódexek? Ez több, mint valószínűtlen. A csak egyetlen forrásban fennmaradt fordítás keltezésével, a hellyel és az idővel is, tehát mindenképpen baj van. Csapodi a lipcsei kódexet ugyan Janus könyvének tartja, amelyet saját maga emendált volna, ha azonban az 1467-es keltezéstől eltekintünk, akkor eleve valószínűtlen, hogy a gyors munkával készült munkapéldányon és a Mátyásnak szánt díszes másolaton (volt ilyen?) kívül a fordításnak még egyéb másolata is készült volna Janus környezetében. Ha a fordítás keletkezését 1471/72-re tesszük, akkor a vele kapcsolatos problémák megoldódnak. Tudjuk, hogy Vitéz János és Janus az 1471. szeptemberi országgyűlés után, Kázmér késlekedése miatt (csak okt. 29-én ért Sáros vára alá) Mátyással való kibékülésre gondoltak. Janus ekkor, október közepe felé készítette volna a Plutarkhos-fordítást, ezt azonban már nem küldte el Mátyásnak az események sodrában. Mivel a lipcsei kódex, amely a fordítást megőrizte, Vitéz könyvtárához tartozhatott, feltehető, hogy a fordítás kéziratáról azután készítettek másolatot, amikor Janus 1471 október—decemberében Esztergomban járt. A latinul rosszul tudó scriptor alighanem elnézte a kurzív keltezést, s az Idibus Octobris mccccLxxi helyett Idibus Octobris mcccclxvii írt, s ehhez — Janus munkájáról lévén szó — értelemszerűen még odaírta a Quinque ecclesiis-t. Nem merném persze kizárni azt a lehetőséget, hogy a Mátyással kiegyezett Vitéz környezetében esetleg tudatosan változtatták meg a keltezést. Bárhogy is legyen, Janusnak ez a Plutarkhos-fordítása minden bizonnyal az 1465- töl számított hetedik évben, 1471-ben keletkezett, oda is illik. Ilyenformán Janus az 1467-es év második felében a királlyal lehetett Erdélyben, Forgách Félix december 27-i levele szerint november 4. után és december 25. előtt Váradon is volt, de mint láttuk, december 25. előtt „Sub Alpibus Moldauie” Mátyással együtt van a határon. 1468. január elsején pedig bizonyosan Brassóban volt, így Mátyás moldvai hadjárata idején Erdélyben, illetve Váradon tartózkodott, talán huzamosabb ideig Szebenben is, ahol a királlyal együtt is lehetett október 16-21. között. Azaz, a Sylvester-féle grammatikában példaként említett Cibinium határozottan kapcsolható Janus életútjához, ezzel szemben Sylvesterre vonatkozó adataink egy ilyen feltevést egyáltalán nem tesznek lehetővé. Nem tudunk mit kezdeni e vonatkozásban a Cassovia példával. Ez éppen Sylvester életútjához is kapcsolható lenne, hiszen Krakkóban járt egyetemre, s szoros kapcsolata volt az egri püspökséggel. Adatszerűén azonban Sylvester közvetlen kapcsolatát Kassával nem tudjuk bizonyítani, mint ahogy nem tudjuk ezt megtenni Janus esetében sem, noha nem kizárt, hogy megfordult Kassán. Az sem lehetetlen persze, hogy a grammatika szövegében eredetileg Brassovia, tehát Brassó neve állott példaként, s ez a szöveghagyományozásban vagy éppen Sylvester kezén változott át Cassovia alakúra. A Grammatika humanista idézetei igen jellemző módon hozhatók kapcsolatba Janusszal. Egy szélnév meghatározása kapcsán A. Gellius Attikai éjszakák című művére hivatkozik. A Guarino-iskola tananyagába Gellius beletartozott, s Janus verseiben valóban több esetben kimutatható Gellius munkájának szövegszerű hatása. Még Padovában, 1457-ben Marco Aurelionak írt levelében név szerint is hivatkozik Gelli- usra, egy Plutarkhos-fordítás problémái kapcsán. Az oleaster, az olajfa nyelvtani nemével kapcsolatban Cicero Verres elleni beszédét idézi a Grammatika, s Janus is az idézett padovai levélben Cicero tanúságát emlegeti több alkalommal. Persze a Guarino-iskola tananyagában Cicero is beletartozott, s Janus verseiben Cicero szövegei ki is mutathatók. Sylvester Grammatikájában külön értekezést találunk - a korabeli grammatikai irodalomban teljesen szokatlanul - a hónapnevekről. Itt aztán hemzsegnek az antik 790
