Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből

idézetek, a szöveghivatkozások pontos megadásával vagy anélkül. Főként persze, a témához illően Ovidius Fasti szerepel, de Vergilius Georgicája, Persius (kétszer) és Martialis (!). Ovidiustól a Fasti mellett még a Metamorphoses és az Ex Ponto is képviselve van idézetekkel. Azt talán nem kell újra hangsúlyoznunk, hogy mindezek a szerzők - Martialis kivételével - a Guarino-iskola tananyagai voltak. Ovidius Ex Ponto és Vergilius Georgica persze hiányzik onnét, de ennek is, annak is biztosan kimutatható a hatása Janus Pannoniusnál. Persze Vergilius és Ovidius ismerete Sylvester sajátja is, no de mit keresne nála Persius és Martialis? Egyik sem, de különösen az utóbbi egyáltalán nem illik a Biblia-fordító Sylvester jelleméhez, ami egyébként a Grammatika világosan hozzá köthető soraiból is kiderül. Ennél azonban tovább is mehetünk. A Grammatika idézetei között ugyanis olyan versek találhatók, amelyeket Janus Pannonius bizonyosan ismert. A következő ovidiusi sor (Ovid. Ep. ex Ponto I. 3. 51):

Non hicpampinea dulcis latét uva sub umbra visszacseng Janusnak Bartolommeo Cevolához 1452-ben írt elégiájában:

Pampineis dulces mittit de vitibus uvas, amely egyébként tele van a klasszikus költészetből vett retorikus szóvirágokkal, s természetesen más ovidiusi részlet is található benne. Az ugyan nem kizárt, hogy Sylvester olyan ovidiusi verseket ismert, mint Janus, nem feledhetjük azonban azt sem, hogy a későbbi pécsi püspök ferrarai diákként 1452 februárjában az év hónapjairól írott verssel hódol az ifjú V. Lászlónak. Huszti szerint a vers „miniatűr Fasti”, Kardos viszont arra mutat rá, hogy Janus itt sajátos módon egy itáliai népszokást, a „hónapok versenyét” fogalmazta versbe. Ha Janus verse valóban eredeti ötletre épül, akkor még feltűnőbb „A hónapok vetélkedése” és a Sylvester-féle grammatika hónapokról szóló excursusa közötti kapcsolat (amely utóbbi ugyancsak egyedülálló). Amott a hónapok verselve mutatkoznak be, itt pedig versek, versszakaszok mutatják be őket. Az sem véletlen talán, hogy ezekben a versrészletekben háromszor is szerepel Janus (az isten), Ovidiustól idézett szövegekben, természetesen a januárnál, de nem csak ott, hanem februárnál is. Janus isten eme gyakori szereplését talán nem tekinthetjük véletlennek.

Van azonban a Grammatika hónapokról szóló értekezésének egy különös sajátsága. A szeptembert, októbert és novembert bemutató versek szerzői vagy szerzője ismeretlen. Nemcsak Sylvester kiadása nem jelzi a helyet, ahogy ilyen hiány esetenként máshol is előfordul, hanem ezek valóban ismeretlen szerzőjü versek. Másrészt ezek a versek egymásra épülnek, mindhárom a szürettel és a borral jellemzi a hónapokat:

Lenobathes gestit calcatis sordidus uvis Menseque castrantur vina sequente nova.

Ut durare queant longos nova musta per annos October cellis condit et illa cavis.

Condita num valeant consistere, vina probantur Illő, qui nőmén, mense Novembris habet

Aligha véletlen, hogy a kiemelt részeket viszontlátjuk „A hónapok vetélkedésében”, Janus Pannonius versében:

Quas tu succidis spicas, ego, Iulis inquit,

Contero et in cellás grana recondo cavas.

Plurima September de se cum dicere posset,

Contentus musti mansit honore növi

791