Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Mészáros Eszter: A Szent István himnusz és egy pravoszláv sztyihira
Ave, Beate rex Stephane, inclyta spes gentis tuae. Ave, doctor et apostolé credulitatis nostrae. Ave, speculum sanctitatis et iustitiae. Per te Christo credidimus, per te in Christo salvemur, óra pro populo, in terveni pro clero, ut nullus de tuis praeda fiat hostis. alleluja. Üdvözlégy, Szent István király, népednek nemes reménye! Üdvözlégy, hitünknek tudósa és apostola! Üdvözlégy, szentségnek és igazságnak tüköré! Általad hittünk Krisztusban, általad üdvözülünk Krisztusban; imádkozz a népért, járj közben a papságért, hogy senki a tiéid közül ne jusson prédául az ellenségnek! alleluja. A Szent István-himnusz valószínűleg a szentté avatás idejében keletkezett, amikor a bevezetőben említett bizánci görög nyelvű liturgikus dallamokat még rendszersen énekelték Székesfehérvárott. E tény arra enged következtetni, hogy nem véletlen a XVI. századi orosz egyházi kántor (roszpevsik) szerzeménye első sorának dallamegyezése. Ha elhagyjuk a magyar díszítő motívumokat, azonos hangnemű dallamváz tárul elénk. Fjodor Kresztjanyin a görögről ószlávra fordított miseszövegeket vette alapul „evangéliumi reggeli himnuszaiban”. Az 1-es szám a modális hangsorok első, dór hang771 A legmeghatározóbb közös jegy nyugati és keleti liturgikus zenében mindenkor a hat-, majd hétfokú hangrendszer. A hatfokú modális hangsorokat7 és ezek hipoformáit az ógörög zene hangsorai alapján rendszerezte Rajeczky Benjámin. A bizánci skálák nevei: échosz authentosz échos plágiosz I. prótosz: dóriosz V. prótosz: hüpodóriosz II. deuterosz: lüdiosz VI. deuterosz: hüpolüdiosz III. tritosz: frügiosz VII. tritosz: hüpofrügiosz IV. tetrardosz: mixolüdiosz VIII. tetrardosz: hüpomixolüdiosz9 E bevezető után most egy pravoszláv sztyihirát és egy magyar gregorián himnuszt mutatok be, mely eddigi tanulmányaim számomra legnagyobb meglepetése. A Savaria Énekegyüttes tagjaként az augusztus 20-i Szent Istvánt ünneplő jáki templomi koncertjeinken gyakran énekeltük a XII. századi Codex Albensisből való „Ave beate rex Stephane” kezdetű dallamot, mely hangnemében és dallamfordulataiban sok rokonságot mutat Fjodor Kresztjanyin I. sztyihirájával (sztyihira = himnusz). A XII. század első harmadából származó magyar gregorián dallamot a grazi Egyetemi Könyvtár, Mss. No. 211. föl. 114. (Sz:C39) szám alatt őrzi német neumaírással, valamint az Esztergomi 2. Antiphonale, a XV. század közepéről, mely Esztergomban a Főszékesegyházi Könyvtárban Mss. I. 3. föl. 47. (Sz:C9) szám alatt található.10 Szövege:
