Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Mészáros Eszter: A Szent István himnusz és egy pravoszláv sztyihira

nemét jelöli, s egy 11 evangéliumi éneket tartalmazó ciklus első darabja, mely Krisztus feltámadását és az ehhez kapcsolódó eseményeket énekli meg. A feltámadási mise végén, a nagy dicsőítő sztyihira előtt éneklendö, A kéziratot 1955-ben V. I. Malisev találta meg Uszty-Cilmben, és jelenleg Szentpétervárott őrzi a 404. sz. alatt az Orosz Irodalmi Intézet.

Magyar fordítása:

A tanítványoknak, kik a hegyre értek, feltámadása jeléül, megjelent az Úr.

Azok, meghajolván, a mindenütt létező hatalomról megbizonyosodván elküldettek a földön élők közé

hirdetni az 0 feltámadását és az égbe emelkedését.

És ő, az örök, megígérte nékik, hogy mindig velük lesz —

Krisztus istenünk és lelkünk megmentője.11

A dallamok első sorainak és jellemlzö fordulatainak illusztrációja (összehasonlító kottapélda):

Az azonosságok nyilvánvalóak, különösen, ha lehetőség lenne egyszerre való megszólaltatásra. Bár a szövegek tartalma eltér, mégis mindkettő dicsőítő ének, és a dór

hangnemű dallamfordulatok szimbolikus jelentése is ezt húzza alá. Mindkét egyházi ének esetében nehéz a korhű előadásmódot megvalósítani. A mindennapos zenei gyakorlattal rendelkező középkori énekes számára egy-egy jel elegendő emlékeztető volt a metroritmikai és melodikai formula felidézésre. A nagyrészt „szájról szájra” átörökített, a népzenei hagyományőrzéshez hasonló módon való elsajátítás több évszázad távlatából számunkra nehéz feladat. Mi a teendő hát? Ne énekeljük ezt a zenét? - Ilyen alapon a későbbi századok műveit sem adhatnánk elő, hiszen gépi hangrögzítés csak a századforduló óta létezik. Amennyire népzenénk lényegét közvetíti Bartók Béla zenéje, úgy Rahmanyinov, Stravinsky ugyanezt teszi műveiben. Mert Európát, Ázsiát, s valamennyi földrészt sokszínű zenekultúrájú kis és nagy népek lakják. Müzenéjük őrzi az őket egymástól megkülönböztető sajátos jelleget. Ezt kell megtartanunk és ezzel önálló zenekultúránkat megóvnunk a káros „összemosó” törekvésektől.

Összehasonlító kísérletem nagyrészt gyakorlati előadói és kisebb részben zeneelméleti kutatómunkám eredménye. Vitathatatlan, hogy a régi vokális zene még sok

772