Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Kurucz Gyula: Kelet és Nyugat határán XVII.
KURUCZ GYULA Kelet és Nyugat határán XVII. KOHÉZIÓ ÉS DISSZIMILÁCIÓ December elején a berlini rendőrség néhány nagy fogásra tett szert: lengyel és német cigarettacsempészek kamionnyi lopott áruval lettek szegényebbek. Berlin belvárosából (talán egy másik akció kapcsán) egy időre eltűntek a tolakodó lengyel és a halk vietnami cigarettaárusok. Pár nap múlva a vietnamiak az elővárosokat szállták meg, tucatszámra álltak a nagyobb utak mentén, lóbálták a lopott kartonokat, fagyoskodtak az ázsiaihoz viszonyítva csípős télben. Mérges voltam rájuk, fenyegettem őket a kocsiból, integettem: ne mutogassák magukat, ne mutogassák fekete hajukat, ferde szemüket. Nagyon veszélyes dolog tömegesen és ilyen kiszolgáltatottan megjelenni a keleti országrészben, ahol egymilliónál több a munkanélküli, s ahol feltételezik, hogy miközben nekik munka sem jut, „ezek” meggazdagszanak. (Holott bérbevevőik gondoskodnak róla, hogy épp csak megéljenek.) Veszedelmes dolog egy izgatott, bizonytalanságban, sértett keserűségben élő (fél) országot ilyen egységes mutatkozással ingerelni. Különösen, ha ennyire védtelen ez a „másság”, mint a vietnamiaké. Ok már amúgy is sorra kerültek az idegengyűlöletben, sorban gyújtották föl lakásaikat, egyiküket megölték, sokukat verték - verik meg. Sorra kerültek a kiszolgáltatott és könnyen azonosítható romániai cigányok, a színes bőrűek, és a nagy tömegük miatt föltűnő törökök. (A törökök Berlinben, erős kerületeikben már megszervezték verekedő csapataikat, ővelük jó lesz vigyázni.) Érdekes módon nem kerültek sorra az orosz katonai maffiák, senki nem meri bántani a csecseneket, s a jugoszláv, szervezett csoportoktól is tartanak azok, akik mindig a legkönnyebb ellenfelet szemelik ki. Megkérdeztek már, hogy mi, itt lévő (élő és kiküldött) magyarok félünk-e a valóban komoly német idegengyűlölettől. Csak legyintettem rá: mi magyarok csak akkor kerülhetnénk sorra ebben a marginális őrületben, amikor már az egész Németországot létében veszélyeztetné a felbomlás, s odáig soha sem fajul a helyzet. Ugyanígy vonatkozik ez az itteni zsidóságra. (S bár a militáns Galinski úr - nyugodjék békében - örökké vádolt és támadott, utódja az enyémhez hasonló békével tér napirendre a téma fölött, nem súlyosbítja a helyzetet, nem éleszti a tüzet. Bízik a németség javának józanságában, demokratikus beállítottságában, természetes toleranciájában.) Minél rosszabb, annál jobb - mondta egy ismerősöm, s igaza volt. Amint az idegengyűlölet elért itt egy bizonyos határt, riadóztatta a lakosságot és hatalmas ellenmozgalom bontakozott ki. Elöntötte a közéletet, a médiát — megmutatja erejét és korlátái közé szorítja a szélsőségeseket. Ez így van rendjén. 734
