Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
zetű kétbalkezes, kétballábas kőfaragómesterért, hogy az rögvest új szobrot csináljon... KÓRÓ Minek oda új szobor? Hazudsz! EBIHALÁSZ Én csak azt mondom, amit a nagy erdőben hallottam az ördögöktől, midőn a kutyimmal ottan gyüttem által... Még láttam a háromcsászárokat is császkálni a rengeteg erdőben... amint kérdezgették fűtőifától, merre van Kolozsvár? MÁTYÁS Micsoda?! EBIHALÁSZ így volt, mert eltévedtek az úton. Hintójuk kereke eltörött, a lovak és szolgák elfutottak az ördögök elöl... KÓRÓ Mesélj, mit hallottál még a nagyerdőben? EBIHALÁSZ Hogy ez az új bíró azt terjeszti, őt úgy szereti a nép, hogy néki emeltet szobrot a Mátyás királyé helyett! MÁTYÁS Micsoda? EBIHALÁSZ Itt süllyedjek el, ha nem... Maguk a királyok mondták! A bíró izente nékik. Azért is sietnének a szoboravatásra! Meg akarják látni, mily szépen, békességben élnek ott a népek, hogy szeretik Gúnár bírót... Lesz ott akkora lakoma... MÁTYÁS (halkan) A fele se tréfa ennek! Szedd a kis csapatokat és induljunk rögvest... KÓRÓ El kéne búcsúzni az én Tepsifalatomtól, s néked is Beatrixtől, felség. MÁTYÁS Az bizony igen! No, gyerünk! EBIHALÁSZ Nem úgy van az! Hé, ígértek valamit! Hová mennek? No vigyék el ingyen, úgy sincs miből etetnem őket! MÁTYÁS (megtorpan, halkan) Valóban ígértem valamit. (Hangosan) E szegény kutyusok most nem illők életembe, mit kezdjek velük? Hanem adj néki, báró, húsz ezüstöt - kizárólag kutyaeledelre! (Miközben Kóró a pénzt leszámolja) Vigyázz, szolgáim szemmel tartanak, hogy mire költöd! EBIHALÁSZ Máris megyek a lacikonyhára, uram! EBEK Köszönjük szépen! MÁTYÁS Mi pedig induljunk. Puszit Beatrixnek! (Eltűnnek.) EBIHALASZ (utánuk) Haha! Tudtam én, hogy adni fognak, csak ne kelljen titeket elvinni, haszontalanok! Ugye, hogy nemcsak egyszer volt Budán kutyavásár! Csakhogy én nem adtam el a birtokomat miattatok, mint bolond elődöm! Gyertek, rászedünk újra valakit! AGÁR Az úr szolgái itt leselkednek, gazdi! Vár a lacikonyha! EBIHALÁSZ Miféle szolgák, én egyet se látok! AGÁR Én látom őket! EBIHALÁSZ Itt minden üres! A vásár meg ott van! (Messze mutat) KOPÓ Az üresség is az ő szolgája, gazdi. (Babonásan) VIZSLA Én még hallom is a szolgák lépteit!^ EBIHALÁSZ De hiszen csönd van, te ingyenélö! AGÁR (méltósággal) A csend is az ö szolgája, kedves gazdi! (Máris elragadják három szál pórázon a gazdát.) EBIHALÁSZ Hé, hé! Nem vagyok én kutyaszánkó, hogy így röpítsetek! (Eltűnnek. Üres az udvar, minden. Jobboldalt megjelenik Lungupungu, Langalét király, s néhány vitéze.) LANGALÉT (maga elé morogva) Gyalog, felség, ha lovad lesántult! Sőt még el is patkóit. LUNGUPUNGU Inkább lépfene volt az felség, semmint bicegés. LANGALÉT Nem patkóitátok meg idejében! Azért patkóit el szegény, égnek fölmutatva azt a régi patkót. LUNGUPUNGU Meg száj- és körömfájás! LÁNGALÉT Nem hessegettétek el róla a bögölyöket! Ez a helyzet! (Hirtelen) Hé, messze van még szép Pöszméte vára!? LUNGUPUNGU Látod azt a hatalmas tölgyet, na utána az erdő közepe jön, aztán meg a cserfák, meg a nyíres, az erdő széle s máris ott találjuk. (Zörgés, jön az oroszlános szekér.) Tejó isten, két oroszlán van benne! (Félrehúzódnak.) ELSŐ SZEKÉRTOLÓ Pihenjünk egy cseppet! Mátyás király várhat rátok egy kicsit! 698
