Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.

KOPÓ Vau, vau, vau! így sem jau! Vau, vau! Úgy sem jau! (Vagyis: nem jó.) EBIHALASZ Kutyanyelven azt mond­ja: van szem jó... vagyis: éles a szeme. Hát grammatice, nem mondom, nem éppeg helyes, de azért tőle - teljesít­mény! KÓRÓ (súgva) Micsoda véres tolmács- munka! EBIHALASZ Nézzék, milyen szép sző­re van ennek az agárnak, milyen fé­nyes... Még a királynak sincs ilyen ku­tyabőre! Ugass már, ugari agár! AGÁR Csak a szamár mondja: ia! Agárbőr nem bagaria! Ne uszítsa az agarat, nem fogja meg az egeret! Sose mondja agár: ia! Bőre se lesz bagaria! EBIHALÁSZ Ez egy rímelő kutya! Lát­ja, még az észmunkában is hasznát látja! Na mit ád érte? MÁTYÁS Mit mondott néktek Mátyás király, te árus? EBIHALÁSZ Mit, mit? Hát az mán meghótt. MÁTYÁS Hát az igazsága? EBIHALÁSZ Magával vitte azt. MÁTYÁS Halljam, mit mondott? EBIHALÁSZ Nékem nem tanította senki! (Vállat von) KÓRÓ Azt mondta igazságos Mátyás ki­rály: Egyszer volt Budán kutyavásár! EBIHALÁSZ No ami egyszer már vót, az még sokszor lehet. Hisz a két sze­mével látja! (Az ebekre.) KÓRÓ És ha Mátyás király feltámad­na, idejönne és jól elporolná a nadrá­godat!? (Máris előkap egy vesszőt) EBIHALÁSZ Minek támadna fel, nincs itt rá már szükség! És ha fel is támad, csak van annyi szerencsém, hogy nem épp ma támad fel, amikor én e három príma kutyát itt el akarom adni. (Rá­pislog) Afféle ellenőr az úr? KÖPŐ Miket ugatsz gazdi? Hisz ő Má­tyás király! (Gúny.) EBIHALÁSZ Hiszi a piszi! Piszi, te hi­szed? VIZSLA Hiszi az ördög, aki elviszi! EBIHALÁSZ Na, ha te vagy Mátyás - csikót az ebért! Adj a kutyáimért mi­nimum három aranyat! Körmöci csi­kót! Csörgőt, aranysárgát! MÁTYÁS Megmondtam már: egyszer volt kutyavásár Budán. EBIHALÁSZ Megmondtam százszor: ami egyszer megvolt, még sokszor megtörténhet! MÁTYÁS Gyerünk innét, Kóró! EBIHALÁSZ Ahá, te vagy Báró Piszli- csári Kóró, bolond hintónjáró, akit húz vagy tíz ráró. KÓRÓ S aki ülepedre most vagy húszat ráró! (Emeli a pálcát) EBIHALÁSZ Jaj, ez nem igazság, igaz Mátyás úr, drága Mátyás úr, segítsen. Ez bolond! MÁTYÁS Ereszd el, báró! EBIHALÁSZ Most mondja meg! Na há­lából én is mondok magának valamit, tekintetes Mátyás uraság. Úgy hírlik, hogy a kolozsvári bíró, ez a hogyishíj- ják... KÓRÓ Furfangosi Fortélyos Gúnár, aki mindig gágog s nejét kis tojónak híjjá. Félnótától tudom! EBIHALÁSZ Ebeimre, így van! EBEK így van! így van! EBIHALÁSZ No ez a Furfangosi arra ébredt nemrég, hogy a város piacáról eltűnt egy szobor! MÁTYÁS Micsoda? Miféle szobor? (Ad­ja a meglepettet) EBIHALASZ Egy lovas szobor! KÓRÓ (hunyorogva) Hát az meg kié le­hetett, vajon kié? EBIHALÁSZ Valami naplopóé, biztos! Mert ha valaki naplopó, akkor egy szo­bor éppenhogy ingyenélő! Fűt a nap­nál! Zabot hegyez! Hát nem ott ül vagy áll egész nap, éjjel-nappal dologtala­nul! És kőfaragója még pénzt is kap érte, én pedig itt lejárom a lábam e príma ebekkel... na, ad érte három... MÁTYÁS (szavába vág) De mi hírlik: most mit csinál a bíró? EBIHALÁSZ Megmondom én, ha ád érte kettőt. Na - olcsón megszámítom! Két körmöci arany! MÁTYÁS Előbb mondd meg, aztán még töröm a fejem. EBIHALÁSZ Ez a fergetegesen furfan­gos fertályeszű fortélyos Gúnár elkül­detett a nevezetes Baljántalján neve­697

Next

/
Thumbnails
Contents