Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
MÁTYÁS Közben bölcsebb lettem, ergo: lejjebb szállt a rangod! De már itt is vagyunk! (A túloldalon ereszkednek le agáré mögé. Oldalról hang hallatszik.) AGGATÓ AKÁDÉMIÁS (továbbiakban csak Aggató) Erre vagyok, felség! (Megjelenik Nevenincsen, egyik kezében töklámpás.) NEVENINCSEN Ejnye már, töklámpással kell itt keresni egy tudóst vagy egy költőt? AGGATÓ (előugrik) Már hogy kéne, amikor itt vagyok! Hisz ösmer! Nevem: Aggató Ákádémiás! Tudós és költő egy személyben! NEVENINCSEN De hadvezér nem vagy! (Ujját felemeli.) AGGATÓ A Rézfülű Bagoly óvjon attól, felség! NEVENINCSEN És generális sem! Se könyvkötő! Se felcser! AGGATÓ Nem, nem! Őrizzen ettől Nagykaszájú Pókom! NEVENINCSEN No azért! Mert mindez együtt csak én vagyok! No felelj, tudós poéta: van nékünk himnuszunk? AGGATÓ Pókom óvjon! Nem épp felséged tanított minket arra: csak gyáva népnek kell himnusz, mert azt egyéb nem hevítheti?! NEVENINCSEN No holnap reggeltől kezdve lesz himnuszunk, poéta! AGGATÓ (zavart) Ez azt jelenti... meg- gyávultunk, felség? NEVENINCSEN Bolond beszéd! Még bátrabbak lettünk! AGGATÓ Nem értem! NEVENINCSEN Szép kis tudós! Pedig még a Lovas Akadémiába is beválasztottalak! Idefigyelj: van akinél a himnusz bátorságot, van akinél gyávaságot jelent! Érted-é? AGGÁTÓ (siralmas kép) Nem, uram. NEVENINCSEN És még ez van az Ákádémián! Ahol pompás lovainkat kutatják! És ahová engem közfelkiáltással díszelnöknek választottak! Ki vagyok ábrándulva, te Áhémiás! AGGATÓ Ákádémiás, felség. NEVENINCSEN Jól van, Jeremiás! Idefigyelj. Adva van egy katicabogár. Mert adva van. Aztán adva van egy hiéna. Mert adva van. Aztán adva van egy párduc, igaz-é? AGGATÓ Igaz! (Hapták.) NEVENINCSEN A katicabogár pöty- työs, ami végül is afféle sok foltocska, igaz? A hiéna is foltos, meg a párduc is! Nahát: a katicabogár szelíden foltos, a hiéna gyáván foltos, a párduc pedig hősiesen foltos! Mink — a párducok vagyunk. A mi himnuszunk nem a gyávaság: a bátorság jele! Tehát írsz egyet s szerzel hozzá zenét! AGGATÓ írni még írnék, de rossz a fülhallásom! NEVENINCSEN (fenyegetőn) Nem hallom! (Füléhez emeli tenyerét.) AGGATÓ Rossz a fülhallásom, felség! NEVENINCSEN Hallatlan! AGGATÓ Jól mondja, olyannyira gyönge, én magam se hallom! NEVENINCSEN Hallatlan fülhallás... ilyet még ki hallott? AGGATÓ (fejét kicsit leszegve) Én tudom, hogy rossz, felség, higgye el... NEVENINCSEN Ha magad se hallod, honnan tudod, te ostoba! AGGATÓ Mindenki betapasztja fülét, hogyha én danálok. NEVENINCSEN Akkor meg ők sem hallják! Mert hisz az eleje még lehet rossz, hanem a dallam vége jó. Úgyhogy holnaptól nékem legyen jó a fülhallásod! Himnuszt és zenét! AGGATÓ ígérem és fogadom, uram! Teljesítésre kerül a dolog! NEVENINCSEN Tán már van is valami ötleted? (Fürkészve.) AGGATÓ (töredelmes) Mi tagadás, uram, próbáltam írni egyet-kettőt... Őszintén szólva hármat is. De hogy ne hallgassak el semmit: összesen eddig vagy kilencet írtam. NEVENINCSEN Himnuszt?! (Elnyújtva.) AGGATÓ Igen, felség... NEVENINCSEN No, a legszebbet ide, ni! (Fülére.) AGGATÓ A világ legdrágább kincse A nép, kinek neve nincsen! És a kincseknek is kincse 688
