Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
Nagy királyunk: Nevenincsen! (Inkább parlandóban.) NEVENINCSEN Brávó! (Taps.) Csak egy a baj! AGGATÓ Micsoda? NEVENINCSEN Hosszú egy kicsit. AGGATÓ De hisz csak négy sor, felség! (Enyhe méltalankodás.) NEVENINCSEN Hosszúnak tetsző. Még gondolkozz rajta. Tűnődj egy kicsit! AGGATÓ Ha három sorra rövidíteném? (Pislog.) NEVENINCSEN Kettő, poéta, kettő! Jíét sor épp elég! Olyan legyen, mint egy csatakiáltás. Hiszen hódítunk! Nemes paripáink tajtékzón fújnak és lihegnek... AGGATÓ Épp a lovász érkezik piheg- ve! (Említett jön loholvást.) LOVÁSZ Felség, az arabs lábát törte! NEVENINCSEN Úgy angol telivért hozz, te szánalmas törpe! LOVÁSZ Kancát vagy mént, felség, válassz... NEVENINCSEN Ménparipát ide, te báva! LOVÁSZ Mént vagy paripát, felség? NEVENINCSEN Mi az, hogy vagy- vagy, ilyet ne halljak! AGGATÓ (súgva) Felség, a paripa oly mén, kinek elméne ménsége... NEVENINCSEN Micsoda, vénségére? (Kicsit elborzad.) AGGATÓ (súgva) A miskároló őt kiherélte. NEVENINCSEN Mi az, hogy kárt tesz a lóherében?! Ott ne legeljen! Kifelé onnan! Szedd már a lábad! Értetlen szolgák, gyíklesőmre mondom, gyalázat! (A lovász elsiet. Más hangon) Hol is hagytuk abba? AGGATÓ A himnusz rövid legyen, mint egy csatakiáltás, felség. NEVENINCSEN És igen... legyen valami csattanója! Ahogy lekoppan jég, vagy égi manna. AGGATÓ A rövid vers nem himnusz, felség: epigramma. NEVENINCSEN Akkor legyen gondod arra a monogramra! Csataingem, csa- tagatyum, ide minden csatabatyum! AGGATÓ Máris megyek, megírom a verset! NEVENINCSEN Várj csak! Csatakiáltás legyen, de olyasféle, hogy beleférjen az egész nevenincsen nép! A nevenincsének egész világa helyet kapjon benne... AGGATÓ Túl sok dolognak nincs neve a világon, felség. NEVENINCSEN A fajtánknak bele kell férnie! Sőt töltsön ki minden űrt! AGGATÓ Mindenki bele fog férni, felség. NEVENINCSEN Kivéve, mondtam: pettyes nő, foltos férfi. AGGATÓ Igenis: pettyes nő, foltos férfi... NEVENINCSEN Szeplős pöszméte. Sztornó! AGGATÓ Igenis: szeplős pöszméte, sztornó! NEVENINCSEN Várj csak! Most jut eszembe! Ha én bevonulok szép Pöszméte várába, mit mondok nekik! Megjöttünk mink, a nevenincsének, hogy titeket megszabadítsunk!? Ej. És ők hogy fognak minket éljenezni. Nevet, új nevet nekünk! Nevet, mi tapsra jó! AGGATÓ Felség, ott a régi jó nevünk... Éljenek a nincsenek! Éljenek a nincsenek! (Ütemesen.) NEVENINCSEN Nem érted, te buta Aggató, mily aggasztó, ha nevünkben az van, hogy mi nem vagyunk... nem létezünk? Ostoba! AGGATÓ Felség te mondtad: attól vagyunk a legelőkelőbb nép a világon, mert hogy nincs nevünk! (Kis szünet.) NEVENINCSEN Hogy is értettem ezt? (Összevont szemöldök.) AGGATÓ Úgy felség, hogy minden közönséges népnek van neve. Csak mi vagyunk előkelők, hiszen nekünk nincsen. És ez oly lelkesítő volt! Mindenkit hívnak valahogy, csak minket nem hívnak sehogy! Ez ritkább, mint a gyémánt! így mondtad, felség, oly nagy örömünkre! NEVENINCSEN Mondtam, mondtam, de ez régebben volt. Most már másképp látom! Kell egy kurta himnusz, egy óriás címer és abba dicsőséges új név... nem pedig az, hogy Nevenincsen! 689
