Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
badságharcba, és mink melléje álltunk! LÓ Azt a jó sarkantyúját! NEGYEDIK Dicsőséges császárunk akkor indult hadba a hűtlen felkelők csapatai ellen! HARMADIK Nem hűtlen felkelés te, hanem: szabadságharc! NEGYEDIK Nem szabadságharc te, hanem hűtlen felkelés! (Egymásnak mennek karddal.) MÁTYÁS Hé, Ikeresztendők, adok én nektek verekedni! Csinálok én belőletek oly ikerördögöt, amilyent utoljára Kolozsvárban láttam! FÉLNÓTA Úgy biza felség! Kössük össze a sarkantyújukat! (Mátyás szablyával kiveri kezükből a kardot és egy madzaggal - Félnóta is segít — ügyesen összekötik.) MÁTYÁS No most már mehettek! FÉLNÓTA Várjon felség! Hé, merre vannak az ezernégyszázas évek? HARMADIK (jobbra mutat) Vigyázz felség, ne hallgass a labanc-magyarokra! (Ezt bizalmasan súgva.) NEGYEDIK (balra mutat) Arra! Felség, nehogy ügyet vess a kuruc-ma- gyarokra! (Mátyás füléhez hajol.) MÁTYÁS Jobbra-balra, osára-hojszra! No tisztuljatok! És többet nékem ne veszekedjetek! Egy év egy esztendő legyen a magyarnak! A KÉT ÚTJELZŐ (összekötött sarkantyúval, ugrálva, időnként egymásra nyelvet öltvén távolodnak.) — Szabadságharc!- Felkelés!- Szabadságharc! — Felkelés! (Már eltűntek, s még mindig hallatszik konok hangjuk.) MÁTYÁS Ó Uram, Teremtőm, egymást marják, s közben ki tudja ki leselkedik rájuk... (Jól körbetekint.) Hijnye, ismét mozog a híd! (Felsietnek.) FÉLNÓTA Érzitek, miként rohanunk! És a szivárvány minden színe megérinti egymást! Találkozik a kék a sárgával s lesz belőlük zöld! Találkoznak a színek - párhuzamban! Megérinti a piros a mélykéket, s lila lesz belőlük! Ha nem találkoznának soha, nem lenne lila, zöld, narancs- sárga... A találkozás kiegészülés... Hát csak ez a két egyesztendő ne tudna megférni! MÁTYÁS Sarkantyúknak összekötése nélkül, - ezt is tegyük hozzá. (Ujját felemeli.) LŐ Nézzétek csak, hátha ez jobb utat mutat! MÁTYÁS (A hídról letekintve.) Isten hozott, jó ember-esztendő! Jó esztendő- ember, téged hogy is híjnak? ÖTÖDIK ÚTJELZŐ (fólpislog) De magas lóról beszél, hallja kend! LŐ Hát még ha az én nyergemben ülne! FÉLNÓTA Megmondanád kedves nevedet? ÖTÖDIK (sunyin hunyorog) Ezeröt- száztizennégy. Hát ti?! MÁTYÁS Útkereső vándor! Mind azok vagyunk. Megmutatnád, jó atyafi, merre van az ezemégyszázkilencve- nes év? (Az „év” bizalmatlanul méregeti őket, aztán kiböki.) ÖTÖDIK Ühüm, akkor halt meg a király. Mátyás. No ott van mindjárt a kanyar után. Én mentem! (Eltűnik.) LÓ No ez nem volt barátságos ember. Nem ám, azt a hétzabláját! FÉLNÓTA (az útjelző után) Nem vetted észre, királyom... ahogy napról- napra kopott nemesi bocskorunk az úttól... LÓ Meg patkóm és patám... még állva is nyüvődött... MÁTYÁS Bizony észrevettem, nagyságos bolondom! Ahogy elvásott lábbelink sarka, no úgy kopott a dicsérő szó is a nevem elől. FÉLNÓTA Ez az! Előbb azt mondták: áldott, igazságos, édes király, miegymás... Aztán meg idejutottunk: Meghalt Mátyás. Punktum. Mondhatom, szép kis fajzat volnánk. MÁTYÁS Ne búsulj, az egész világ ilyen. Ahogy közeledünk saját időnkhöz, annál több a haragos, irigy. Saját évszázadában senki se próféta, tekintetes bolondom! FÉLNÓTA Pardon! Imént még nagyságos bolond voltam! 687
