Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
TEPSIFALAT (lehajol, egy virágot emel föl) Nézd, láncfű, itt a tavasz, felség. BEATRIX Láncfű, istenem! Mátyás is hogy szerette... (Hirtelen.) Tepsifalat, figyelj csak. Figyelsz? TEPSIFALAT Tepsifalat tapsifület is kapott árn, felség. BEATRIX Épp a napokban gondoltam arra, hogy... emlékszel? Volt mindig egy szamár szokásom: nyaggattam boldogult uramat: szeret-é engem? S ha igen — mennyire? TEPSIFALAT Úgy van! Ha ő tízszer azt mondta: szereti felségedet, felséged tizenegyedszer is megkérdezte: de annyira-é, mint galamb a búzát? (Egy kicsit megidézik a jelenetet.) S akkor egyszer csak őfelsége azt mondta: Hanem vár a kolozsvári bíró, utazni kell... vagy: várnak a budai várban... és elsietett... BEATRIX Gondolod, csak azért, hogy ne kelljen majd tizenkettedszer is kimondania? TEPSIFALAT Á, én azt nem állítom, csak úgy beszélek... Meg aztán emlékszik? Voltak azok a langaléták is. Az örök ellenség, a langaléta nép, aki mindig támadott, amikor kegyelmed huszonnyolcadszor is megkérdezte: szeretsz-é te engem, Mátyás király? BEATRIX Emlékszem! Mindig a vőlegényed, immár uracskád, báró Piszlicsári Kóró toppant be ilyenkor. És pihegve jelentette: Felség, határunkon áll a langaléta király seregével! Lóra hát! TEPSIFALAT Erre Mátyás király: Támadnak a langaléták, édes Beatri- xem, majd később folytatjuk a csevegést! És mintha puskából lőtték volna, úgy elfutottak vőlegényemmel együtt... BEATRIX Hm... érdekes... nagyon ér- dekes! TEPSIFALAT Micsoda? BEATRIX Amióta szegény uram nincs közöttünk — a langaléták egyszer sem támadtak. (Kis csend.) TEPSIFALAT Mit akarsz ezzel mondani? BEATRIX Ó, semmit. Csak furcsállom a dolgot. Nézd, itt jön urad, kérdezzük meg őt is! (Jön báró Piszlicsári Kóró, integetnek néki.) BÁRÓ PISZLICSÁRI KÓRÓ (a továbbiakban Kóró) Igenis, felség. (Nejére mordul.) Mi van, mit integetsz? BEATRIX Mi történt azzal a langaléta néppel? Már sosem támadnak meg minket? (Kis csend, Kóró szeme a földről égre, majd visszaereszkedik.) Miért hallgatsz, Kóró báró? KÓRÓ Már elnézést, felség! Honnan tudnám?! Nem bújhatok az ellenség bőrébe! (Hirtelen.) Nézze csak! Épp most is ott ólálkodik egy gyanús .alak! (Valóban: Lungupung felbukkant a góré sarkánál.) No megállj! (Rohan.) TÉPSIFALAT Úgy fut ez, mint régen! Csak éppen Mátyás nélkül... (Kis szomorúság.) BEATRIX (nem akarja észrevenni) Nézzük meg, el tudta-e fogni? (Mindketten el. Mátyásék máris megjelennek az Idő Hídján.) FÉLNÓTA Még szerencse, hogy találkoztunk Ezernyolcszáznegyvennyolccal is... milyen nyájas volt hozzánk, ó, teremtőm! Aztán egyre kuszább ösvényeket mutattak... Suttogtak a fülünkbe mindenfélét... MÁTYÁS Pláne, hogy a korcsmába is betértünk vélük. LÓ (duzzog) És engem kipányvázva hagytatok. No, de ilyen többé nem fordulhat elő! Megáll a híd, mehetünk lefelé! Épp itt jön két Útjelző is, kérdezzük meg őket! Te ki vagy? HARMADIK ÚTJELZŐ En volnék az Ezerhétszázharmadik esztendő! LÓ Hát te? NEGYEDIK ÚTJELZŐ Én volnék az Ezerhétszázharmadik esztendő! FÉLNÓTA Ejnye már, hogy lehet egy esztendőből két darab? HARMADIK Lehet abból még több is. Én a kuruc Ezerhétszázhármas esztendő vagyok! NEGYEDIK Én a labanc ezerhétszázhármas esztendő vagyok! LÓ Ejnye, azt a rossz sarkantyúját! Mi a különbség közietek? HARMADIK Nagy Rákóczi fejedelmünk akkor indult a császár ellen sza686
