Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
NEVENINCSEN No tüstént kémet küldeni udvarába! Lássuk, mit fecsegnek, mi a nagy hadihelyzet, különben sose foglaljuk el szép Püsz- méte várát! LUNGUPUNG Igenis, felség! NEVENINCSEN Ide a lovamat, én is kimegyek a határba! Az arabs telivért hozzad! LUNGUPUNG (maga elé) Akkor tán a lovászának kéne szólnia... NEVENINCSEN Mit motyorogsz? LUNGUPUNG Csak mondom, a lovász eltekergett... NEVENINCSEN Hát mért vagy tábornokom? Hogy megkeresd! LUNGUPUNG Igenis, felség! (Elsiet.) NEVENINCSEN (egyedül) Majd megmutatom én, hogy enyém lesz szép Pöszméte vára. Egész Dél hatalma az enyém! Sőt — Északé! (Töpreng.) Igen ám, de oda bé is kell vonulni... bévonulni pedig címerrel kell és himnuszt énekelve... így dukál! Valóban: a nagy címerem és a himnuszunk hiányzik... Hol az a poéta, az a tudor költő, ejnye... mindegyik csámborog! (Eltűnik.) (Az Idő Hídján Mátyásék máris megjelennek.) FÉLNÓTA Hanem az Ezerkilencszáz- negyvenötös esztendő jól becsapott minket! Akkortájt egyik év jobban hazudott, mint a másik! LÓ No lépegessünk le, s ülj a hátamra, gazdám! MÁTYÁS Hogy úgy járjunk, mint a sza- maras ember meg a fia!? Nem én! LÓ Az hogy járt?! MÁTYÁS Mentek a csacsijuk mellett s kinevették őket: Lám gyalogolnak, míg a szamár háta üres. Aztán felült az öreg s akkor megszólták, hogy a gyerekét lennhagyta a porban. Leszállóit hát s felültette a fiát, akkor meg azt korholták, hogy engedi apját botorkálni. No, hát felültek mindketten és akkor - mit ád isten - a szamarat kezdték sajnálni a jó járókelők. Végül mindketten leszálltak s kezdődött minden elölről: ni a két bolond, gyalog jár, a csacsi meg üres háttal gr asszál! LÓ Csakhogy én nem vagyok csacsi! MÁTYÁS Szamár vagy ló, egy rájuk a törvény, ahogy az emberre is! Hanem ott jön egy Útjelző, siessünk... FÉLNÓTA Tán még elkapjuk a frakkját! (A gyepre sietnek. Félnóta megállítja Útjelzőt.) Mondja már meg, merre van az ezer... MÁSODIK ÚTJELZŐ (tört magyarsággal) Kérdezni ne te! Ne te! LÓ Majd én! (Hangosan.) No, atyafi, merre van a... MÁSODIK Te ne! Te ne! MÁTYÁS Először is, megmondanád, ki vagy, tisztelt és kedves esztendőt úr! (Az hallgat.) Hallod, Esztendő tekintetes úr! (Csend.) Esztendő méltósá- gos úr! (Szünet.) Esztendő kegyelmes öurasága... MÁSODIK (vállrándítás) Ezer...kilenc...százhúsz... FÉLNÓTA (dühbe jön annak hányave- tiségétől) Hallod, te vackorképű, mit kérdezünk: merre van... MÁSODIK (ismét közbevág) Tudni nyám! Nyi-nyi! FÉLNÓTA Megmondod rögvest, te nyámnyila! (Galléron ragadja.) MÁSODIK Nyum tudum! FÉLNÓTA Na te nyumtudum megrázlak én, mint jó Krisztusunk a vargát! •. MÁTYÁS (súgva) Hagyd, mitse érsz vele. Legföljebb majd azt fogja mondani, hogy nyám tádám. FÉLNÓTA Nem hagyom én! Megmon- dod-é? MÁSODIK Nyám tádám! MÁTYÁS (morog) Na mit mondtam! (Az Útjelző közben kiszabadítja magát, s nyelvöltögetve elszalad.) MÁSODIK Nyám tádám! Nyum tudum! Nyám tádám! Nyum tudum! Nyámnyám, nyumnyum, nyámnyám, nyumnyum! FÉLNÓTA Nyuvasztana meg nyamvadt nyúlszívű nyávogó nyavalyás nyámod... Ejnye, már én is nyámmogok! LÓ Merre menjünk, uram? MÁTYÁS Torony iránt, mindig torony iránt! (Eltűnnek a góré mögött.) (Jön jobbról Beatrix Tepsifalattal, mint akik épp a mezőn sétálnak.) 685
