Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
nem fogja lehúzni! (Indul.) És ha nincs lóbőr? Nékem szamárbőr is jó lesz, már mondtam, miért. (A horkolás irányába lopakodik lábujjhegyen. Csend lesz. Most Mátyás hangja a zászlók mögül.) MÁTYÁS Itt az alkalom! Kimászok e bronzbőrből, úgy bizony! (Megjelenik lába, aztán keze, aztán feje a zászlók között, földre huppan, hunyorog.) A lovam állva elbóbiskolt, nem ébresztettem fel, nem viszem ily kalandba! O jobbat érdemel sok ember fiánál... (Kis szünet.) Muszáj volt leszállnom... ott nem láttam semmit. Se a fenyőket, sem a hegyoldalt, s szülőházamat sem. Azelőtt pillantásom még megkerülhette a szépséges templomot, hogy elkússzék az öreg falakig, ahol egykor megláttam isten csodás napvilágát, de most tekintetem e pepitákba mind be- léveszett... Hogy leppegtek a fülem körül, uram! Mint kockás denevérek! Maholnap már a templomot se láttam volna tőlük! (Megjelenik Félnóta egy szamárbőrrel a hátán.) Hát te? Ki vagy? Ó: leopárdbőr! Hős lovag, honnan ez? (Enyhe gúny.) FÉLNOTA Se kutya, se leopárd... szamárbőrös, uram, egy szamárbőrös bolond... MÁTYÁS Szerény bolond... no ez is ritkaság! (Inkább magának.) FÉLNÓTA A királyok bolondja vagyok. (Méltósággal.) MÁTYÁS No már srófolja! (Hangosan.) Én meg, édes fiam, a bolondok királya. (Mosolyog.) FÉLNOTA Hej, nagy a te néped, én uram! MÁTYÁS Mégis: ki fia-borja vagy? FÉLNÓTA Falu bolondja. Város bolondja. MÁTYÁS Most már a falué vagy a városé, fiam? FÉLNÓTÁS Nem mindegy az? A faluban óriási város szorong. A város meg sok kicsiny falut fial. MÁTYÁS Bölcs egy bolond vagy! Tetszel nekem! FÉLNÓTA De te nékem nem, Mátyás király! Miért jöttél le onnan? Egy szobor nem hagyhatja el az őrhelyét, uram! Itt Te Városvédő voltál! A legnagyobb Városvédő! Miért hagyád el őrhelyed, miért? (Kis szünet.) A strá- zsa szent! MÁTYÁS Magad uram, ha szolgád nincsen! Előbb magamat kell megvédenem, hogy majd megóvjak másokat. FÉLNÓTA Van, aki megvédjen, Mátyás! Újra megpróbálják! MÁTYÁS (komor) Láthattad! Kardot, s mordályt fogtak fegyvertelenekre! Ha hagynám - egy szálig elhullnátok! FÉLNÓTA Jön Furfangosi, vigyázz! (A bíró megjelenik, kezében rövid ostorszerű korbácsot pattogtat.) Kapd magadra e bőrt, nehogy felismerjen! (Mátyás magára rántja a szamárbőrt, haját szemébe zilálja.) FURFANGOSI (a háttérben néhány baktató szolgához, aki köveket hord) Hé, szaporábban, mert odacsapok! Hé, Félnóta! Ti mért nem mozogtok? FÉLNÓTA Tán a borpincéhez kell, uram? (A kőre bök.) FURFANGOSI Bezzeg akkor serénykednél, igaz? No, hát az új talapzathoz kell, az jóval magasabb lesz... fel a toronyig. FÉLNÓTA Túlontúl fenn van az. Majd lentről nem látszik a szobor. FURFANGOSI Lépcsők is lesznek! No gyerünk! FELNÓTA Néha az jár eszemben, mily haszontalan dolog egy szobor! (Pislog, mint aki provokálja a másikat.) FURFANGOSI Egy-egy olyan is, mint a tetű! FÉLNÓTA (folytaja) A suszter cipőt csinál, a csizmadia csizmát. A hentes tulkot vág. A kereskedő árul. De mit csinál egy szobor? Mutatja magát? Hát az meg micsoda? Kőmutatványos? Ejnye, mily haszontalan lét! FURFANGOSI A bolháé sem különb! (Böffenve, percint.) FÉLNÓTA De a bolha legalább csíp. A szobor nem is csíp. És néha oly jól esik vakaródzni! Még az a csalán is többet ér, ott a ház tövében... mert attól vakaródzni lehet, de a szobortól? Ugyan! Tehát akkor a szobor mégse bolha, mégse tetű és nem is csalán... de hát micsoda? Csak a jó isten tudja. Én 681
