Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
mégis azt mondom, vannak jó és vannak gonosz szobrok... A jó szobor meg tudja védeni önmagát, először is, mert szépséges... meg aztán igazságos embert mintáz... FURFANGOSI Csak szép szobornak érdemes lenni, megmondtam a talján- nak is... (Közben árgus szemmel lesi a szolgákat.) FÉLNÓTA Bölcs bíró! No, ha én szobor leszek, csak szép szobor leszek! FURFANGOSI Ej, miféle beszéd! Belőled csak élösdi szobor lehet, most sem mozogsz, na, föl azt a követ, gyerünk! (Pattogtatja az ostort.) FÉLNÓTA Rögvest, rögvest, de még nem fejeztem bé. Olyan szobornak érdemes csak lenni, mint a világítótorony a tengeren. Hogy el ne tévedjen az ember. Lássa a nép: no ez az én királyom. Mint az útjelző kövek... olyan egy-egy szobor... FURFANGOSI No, ha követ mondtál, akkor cipeld! Egy-kettő! És fogd munkára e félnótásodat! (Csak most veszi jobban szemügyre Mátyást, aki meghúzódott Félnóta árnyékában.) MÁTYÁS Nem én az övé, ö az én bolondom, uram. (A bolondok konokságával.) FURFANGOSI Hogy-hogy a tied? MÁTYÁS Minden bolond az én bolondom, uram. Ha te bolond volnál, te is enyém volnál. FURFANGOSI No, ez valóban meghibbant! Mozgás! (Hátukra csap ostorával.) Hé, ti is ott! (Indul mások felé, eltűnnek.) FÉLNÓTA Siessünk, felség, rögvest észreveszik, hogy nem ülsz lovadon! MÁTYÁS Várj! (Hátrébb megy, felvesz egy kockakövet. Krétával ír rá valamit. Félnóta silabizálja.) FÉLNÓTA „Itt járt Mátyás király. Okosan jött s bolondként távozott.” Haha! Ez igaz? (Felnevet.) Ha ezt a bíró elolvassa! MÁTYÁS Csináltam már ilyet, ugyancsak Kolozsvárott! Akkor egy fahasábra írtam... Abíró is még más volt... De az is a nyakam közé csapott! (Mint aki emlékezik.) LÓ (hangja a zászlók mögül) Jaj, édes gazdám, hol vagy? MÁTYÁS Itt vagyok, lovacskám, a mennykőbe is, itt! LÓ Nehogy már engem itthagyj! MÁTYÁS Nagy útra készülődöm én, jó lovam. (Sóhajt.) LÓ Ló nélkül annyit se érsz, mint a fü- letlen vakond! MÁTYÁS Az meg épp fületlenül érhet valamicskét. (A ló előkecmereg.) Hát így már ketten bújtunk ki bronzbő- rünkböl! FÉLNÓTA Veletek megyek! Váljatok, kihúzatom az Idő Hídját! MÁTYÁS Hé, várj! Miféle Idő Hídját? FÉLNÓTA Jó király létedre még eny- nyit se tudsz?! MÁTYÁS A jó király sem tud mindent, hanem megleli azokat, akik együtt mindent tudnak. Miféle Idő Hídját? FÉLNÓTA Az Idő Hídja a legrövidebb út két távolság között! Ha van egy lefelé egyre szélesülö szakadék, a völgy- hidat fent a csúcson építem meg, mert a távolság ott a legrövidebb. Na itt ez az eldobott üveg. (Mutatja, felemelvén a fűből.) Itt, a nyaka fölött, a szájánál építem a hidat és nem itt alul, ahol hosszabb volna! Na ennek az Idő Hídnak, amiről szólok, megvan az a fortélyossága, hogy aki ezen tér vissza, igen gyorsan, mert mozgó híd ez, az majdnem épp ott folytathatja életét, ahol egykor abbahagyta... (Kis csend.) MÁTYÁS Ha én most visszamegyek Budára a nejem hogy fogad? FÉLNÓTA (mintha az üveg fényében látná a Jövőt”) Összecsapja kezét s azt mondja: Mátyás király, hol csavarogtál kerek egy esztendeig vagy kettőig... Na ezt mondaná. MÁTYÁS Miért épp ennyit mondana? FÉLNÓTA Mert ennyi idő telt el az oda- s visszaúton. De a valóságban - lent a hosszú úton (az üveg fenekére mutat) száz és száz esztendő! Itt az üveg alján. Tehát ha az Idő Hídján megyünk vissza, majdnem épp ott folytathatod, ahol az életedet egykor abbahagytad, Mátyás! Mert utat rövidítünk! MÁTYÁS Lássuk a tudományodat! De hogy jutunk föl oda? 682
