Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
FURFANGOSI Nagy az én lelkem: itt az ötödik! PERSZEPUP (mint aki folytatja) De én ötre kerekítve se fogadtam el, hanem azt mondtam: hass oda, hogy hat után legyen hét! FURFANGOSI Hathatósan el is hárítottam, így maradtunk ötben! BABADAGA (sziszegve) Ostoba, kettőből ötöt, ezt jól kiötölted! FURFANGOSI (halkan) Halgass, hiszen hét volt! BABADAGA Engem figyelj! (Hangosan.) Én meg a rengetegi boszorkák asszonyának ezüstben adom ki a bérét! AVASNÓZI Aranyról volt szó, te Baba- daga! BABADAGA Krisztusért is ezüstöt fizettek, ez a legértékesebb! FURFANGOSI (súgva) Méghogy Krisztus! Jónak mondod, hallod! BABADAGA No ide a markod, kedves Avas Rozi! AVAS NÓZI Nózi! Avas Nózi! A vasorrú bába! BABADAGA Tőlem lehetsz avas orrú is! No hát kedves Rózsi... AVAS NÓZI Avas Nózi a nevem (csikorog) te Paszuly Dózis, te Fuszulyka Adag! BABADAGA Védj meg, Gúnár! Kis tojódat Fuszulyka Dózisnak nevezte ez a nózlis! FURFANGOSI (sunyítva) Nyughassatok mán, Babadaga! BABADAGA Na hallottad, Nózli: Babadaga az én méltóságos nevem! AVASNÓZI Lehetsz akármilyen Babadaga, csak Paszuly Dózis az, csak Fuszulyka Adag! Az eb - azonos kutya! BABADAGA (rángatja) Baba-daga! (Szótagolva.) Babadaga! AVAS NÓZI Kinek a bab-adagja, te?! PERSZEPUP Hagyd abba, te Nózi! (Sunyítva.) FURFANGOSI Békesség, békesség: ö az én bab-adagom! Eleséges feleségem, aki nékem éppen elégséges! No add oda azt a pénzt neki! BABADAGA Itt a hat ezüstöd! AVAS NÓZI Méghogy hat! Ha már Krisztust emlegetted: legyen harminc ezüst! BABADAGA (szemforgató ájtatosság) Ha már Krisztust említéd, te kegyes asszony olybá veszem, hogy szerété tből, barátságból dolgoztál miné- künk! Köszönjük hát szorgalmadat, fogd — mejjedre e kitüntetést! AVAS NÓZI Méghogy kitüntetést! Harminc ezüstöt kérek, a hétszázát neki! Annyi üsse markom! BABADAGA Hétszáz? Jó! Annyiszor üsse egy ezüst a markát! Ejnye, hol az ezüstvesszőm?! (Előkapja, rá is ütött kezére.) AVAS NÓZI A krisztusodat, ne üss! PERSZEPUP Most már elég legyen! BABADAGA Úgy van: itt ez a szép, nagy érem. A PRÓ URBÉ... (Keresi köténye zsebében.) AVAS NÓZI Miféle apró úr és még hozzá: bé? BABADAGA A város szépségéért sokat fáradoztál... (Meglelte.) Jó adja hát jónak! AVAS NÓZI Vidd innen ezt a palacsintát! Ily tehénlepény az én kebelemre nem kell! Sértve volnék, Perszepup, édes párom, rögvest menjünk innen! PERSZEPUP (kikapja a zacskót Babadaga kezéből) No azért a hat ezüstöt mégse hagyjuk itt! BABADAGA Tolvaj, tolvaj! Kikapta a kezemből! Láttátok, emberek! FURFANGOSI Hagyjad már, elég legyen... AVAS NÓZI Ezek orruknál fogva vezetik még az ördögöt, a boszorkányt is! (Útközben, loholva). PERSZEPUP Ezt még megfizetjük! (Eltűnnek. Kis csend.) FURFANGOSI Hát nagy alku folyik itt mindenütt, nem? A sarkunkra kell állni! Ha dinnyédért ötöt akarsz nyolcra, tízre kell tartani, másképpen egyet se kapsz érte... Jó napunk volt, asszony. A szobor békerítve, hadd vakuljon ott, nemhogy a látók, de a Vakok se lássák! BABADAGA El is felejtém kérdeni: miért is haragszol te úgy erre a szoborra? Nem szép talán? FURFANGOSI Túl szép, fene a dolgát! BABADAGA Azért egyet se búsulj, ha szép... Árút lányt elbújtatják, ha kérő jön a széphez, de a szépet előveszik... 679
