Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Gyurácz Ferenc: Hasznos adattár - Hartyányi István: Kovács Imre - bibliográfia

ihletését mutatják. Az óriási ezredesnek a „lábikrája nem fért a csizmába, tehát a műhely csizmadiái felhasították a szárát, de még mindig kibuggyant elefántlába” (Meguizitálják Gyiviskát, 15). A Csing-Tauból hazafelé hajózó katonák mesélik: a skor- buttól kipotyogtak a fogaik, ezeket eltették a zsebükbe egyesek, majd az „ebédhez visszanyomogatták, de éktelenül fájt nekik” (Hányódás, 123). S az is ismétlődő meseelem, igaz, új keletű, hogy a gazdag házban a csaptelepek kristályból vannak (A szép Édua menekülése, 264) stb.

A témáknak, a motívumoknak, a látásmódnak az egységessége az írások nyelvezetével is összhangban van. Bizonyos különösség leng be mindent, ám megvan a társadalomkutatói hitele és háttere a különös cselekedeteknek, viselkedéseknek vagy éppen beszédmódnak. Morvay gyakran él style coupé-val, amely összhangban van expresszionizmusával, többször használ függő beszédet, s gyakorta nyelvjárási meg csoportnyelvi szavakat, ezeknek jó részét a könyv végén magyarázza is (233—4). Előadásmódjába jól illenek és épülnek a hasonlatok, a metaforák. Szinte észrevétlenek: „valami betegség fúródott bele” (23), „baljában ott ugrált a törlőruha” (139), vagy éppen magukra vonják a figyelmet: „a kis ébresztőóra kidüllesztette a hasát és cseregni kezdett. Két drótlábát táncra kapkodta” (194), „a mozgópostás, mint valami dögöt, a földre hajította a zsákokat” (170). Morvay stílusának egységessége révén mintha fametszetekből álló képsorozatot állítana ki.

Egy több évtizede letűnt világról és e világ szemléletmódjáról készült ez a képsorozat, amelynek számos darabja és figurája emlékezetes élményt nyújt az olvasónak.

(Pannónia Könyvek, Pécs, 1992)

GYURÁCZFERENC

Hasznos adattár

HÁRTYÁNYI ISTVÁN: KOVÁCS IMRE. BIBLIOGRÁFIA

Bár Hartyányi István neve - könyvészeti munkái révén - csak az utóbbi esztendőkben vált igazán ismertté a szakemberek és a népi irodalom iránt behatóan érdeklődő olvasók előtt, a népi írók szolgálatában végzett nyilvános tevékenysége sokkal régebben: több mint fél évszázaddal ezelőtt kezdődött. A negyvenes évek elején Hartyányi István működtette a népiek - Püski Sándor vállalata után - második legfontosabb könyvkiadóját, a Turult, amely számos, ma már klasszikusnak tekintett művet elsőként bocsátott közre. Ebből az időből (s egyes esetekben még korábbról) ered a népiek nagy nemzedékének számos tagjával, például Kovács Imrével való személyes ismeretsége vagy barátsága. Az irántuk érzett tisztelet, a hozzájuk való érzelmi kötődés, a műveikkel és mozgalmukkal vállalt eszmei közösség Hartyányi Istvánt egész életében elkísérte. E vonzalom táplálta azt a rendkívüli bibliográfusi (ön)szorgalmat és tudatosságot, amelynek legújabb eredménye - az Erdélyi József, Németh László, Szabó Dezső, Szíj Rezső munkásságát s annak visszhangját regisztráló könyvészeti opuszok után - az (1913-1980 között élt) Kovács Imre munkáit és a róla szóló irodalmat számba vevő kötet.

Az első a Hartyányi-kötetek sorában, amely nem a mindvégig itthon élt, hanem az emigrációba kényszerült népiek egyikének munkásságát lajstromozza. Ez a körül671