Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - G. Komoróczy Emőke: "Őstörténetünk visszatér hozzánk, de egy sokszorta magasabb fokon" - Határ Győző: Az Őrző könyve

G. KOMORÓCZY EMŐKE

//

„Őstörténetünk visszatér hozzánk, de egy sokszorta magasabb fokon”

HATÁR GYŐZŐ: AZ ŐRZŐ KÖNYVE

„Ma amikor államfilozófiák zsandáruralma berothasztotta és be- tokosltotta a szellemet (...) és a filozófia - két világ farkasszemet néző államfilozófiájának tűzvonalán - a senki földjére szorult, - lehet-e másként, mint bűntényként emlegetni a gondolkodást?”

Minden könyvnek megvan a maga sorsa. Határ Győző még itthon, 1947/48 telén vetette papírra „regényes elmélkedéseit” a Szörnyállamról, de az csak 1974-ben látott napvilágot, Münchenben, az Auróra Ezotéria-sorozatban. A hazai olvasóhoz pedig csak most jutott el, a megváltozott viszonyok közepette. Frissességből mégsem veszített semmit: mintha napjainkról (is) szólna. „Üzenet a Jövőből” - a harmadik évezred küszöbéről — jelzi az alcím; s valóban: most, az ezredfordulón érzékelhetjük csak igazán, hogy a valóság még szömyebb, mint azt az írók élettapasztalat-sugallta negatív utópiái jósolták (gondolhatunk Huxley Szép új világára, vagy Orwell 1984-ére is!). Egy szemtanú, a történelmi folyamaton kívül álló s a Szent Titkokat tudó Őrző szenvtelen, kissé ironikusan objektív elemzésében tárul fel előttünk a XX. század apokaliptikus víziója. Az énoki Egregorok (kiválók, kiválasztottak) közül, „akik el- oszoltanak a csillagok között”, a Föld Óriása az Ördög. A Jók minden erőfeszítése hiábavaló, az Értékek újra és újra lerombolódnak, az ősbarbárság állapota egyre rafináltabb és technikailag „civilizáltabb” fokon tér vissza.

Az író egy újkori népkavarodást varázsol a szemünk elé: gótok, gepidák, vizigótok, longogótok, avarok, vandálok, trákok, vérengző amazonhordák özönlik el az új Rómát, az európai (keresztény) kultúra jelképét. Ennyi népfajt, ennyi nevet előhívni az Időből és a földrajzilag meghatározatlan Térről, s mint bábfigurákat mozgatni a Történelem színpadán! — nem pusztán írói, hanem búvárkodó tudósi munkára is vall. A „40 éves háború” egyszerre utalás a régmúlt 30 éves háború soha-végetnem-érő korszakára, valamint a két világháború egymásba érő, szinte egybemosódó, a század első évtizede óta tartó agresszív időszakára. „Regényesitett fiktív történelemnek” is felfogható tehát a mű: az őskori hordák színvonalára visszasüllyedt emberi faj a legbarbárabb eszközöket igénybe véve, alakítja a maga „életterét”; a személyiséget maga alá gyűrte, csírájában megfojtotta a hordaszellem. A világméretűvé tágult „háborús összeesküvésben” egyaránt bűnös a „békéért mészárlók” tábora s a velük ellenséges Ördögfejedelem és hadinépe: a Mammonsztinápolyban nyüzsgő-forgolódó hangyaemberek tö- megözöne.

Katonavonaton indult ez a század a Jövő felé; katonavonaton született maga az elbeszélő - az író fiktív alakmása — is. A 2000. év előestéjén azon töpreng, hogy a XIX. század nagy illúziójának (a haladás-gondolatnak és a „szabadság-egyenlőség- testvériség álmának) végleg bealkonyult. Ä kormányok évről évre ígérgetik a „sza662