Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
Hiszen ha 17 százalék kapott autonóm köztársaságot, akkor miért ne kaphatna a 44 százalékot kitevő grúz lakosság legalább egy autonóm területet? S komikus helyzet alakul ki, ha feltételezzük, hogy a különvált Abháziéban autonóm köztársaságok jönnek létre, legalább azokon a területeken, ahol grúzok, örmények, oroszok, görögök, észtek laknak. Sok mindenen el kell gondolkodniuk az abház szélsőségeseknek. A grúz közvélemény követeli, hogy az Abház Autonóm Köztársaságban helyreálljon az alkotmányos jogrend. Egyszer és mindenkorra utasítsák vissza a jogi önkényt, azt, hogy az abház nemzethez való tartozás társadalmi előjogokkal járhat. Miért nem fejezte ki mind ez idáig legalább egy abház a sajtóban, rádióban vagy a televízióban sajnálatát a július 15-i események kapcsán? Szomorú, hogy egyetlen abház író, egyetlen tudós sem fejezte ki részvétét az ártatlan emberek lemészárlása miatt. Mindebből egy nem túl bonyolult, ám sajnálatos következtetést vonhatunk le: ez a vérontás nyilván tervük része volt, egy olyan tervé, mely soha nem valósulhat meg. A grúz nép napjainkban is kész kinyújtani baráti kezét az abház nép felé, kész arra, hogy lemossa július 15-e szégyenét, csak térjenek vissza a józan ész szavához, s ismerjék el, hogy ártatlan emberek oktalan lemészárlása, a szégyenteljes vérontás embertelen akció volt, melyért a felelősség az abház szélsőségesekre hárul. Az abház nép nehézségeit és gondjait aligha értik meg jobban Grúzia határain kívül, és az a néhány ezer ember Moszkvában vagy a többi köztársaság fővárosaiban, akik megkapták az abházok levelét, aligha érzi közelebb szívéhez a fájdalmukat, mint a vele évszázados barátságban élt grúz nép. Ne tévesszen meg senkit a meghamisított történelem, mely megvásárolt tudósaik gyatra képzeletén alapszik. Az abház népnek semmi szüksége rá, hogy ilyen szánalmas módon „összetákolt” történelemmel „gazdagítsák” múltját, hogy kijelentsék róla, hogy a föníciai írásbeliség megteremtője, amikor a tizenkilencedik század végéig nem rendelkezett saját írásbeliséggel, s az első eredeti abház nyelven megjelent könyv nem Peterburgban, hanem Tbilisziben látott napvilágot 1912-ben. Mindez enyhén szólva nem gazdagítja az abház nép kulturális-intellektuális szintjét. Kedves abház nővéreink és fivéreink! Térjetek vissza a józan ész útjára! Ne tegyétek magatokat nevetség tárgyává, ne cselekedjetek semmi olyant, amitől gyermekeinknek és unokáinknak szégyenkezve kelljen egymás szemébe nézniük. Elegendő az is, amivel eddig besároztuk évszázados barátságunkat. (Tbiliszi, 1990) 656
