Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

Ugyanebben az esztendőben, 1918-ban megalakult a Tyeri Szocialista Köztársaság, mely a kabardokat, ingusokat, csecseneket, balkárokat egyesítette.

1920-ban alakult a karéliai „kommuna”, mely az Oroszországi Föderáció része lett. Az idő múlásával autonóm köztársasággá változott, majd Karé- liai-Finn SZSZK-vá, majd végül ismét autonóm köztársaság lett belőle.

Igen; Grúziát, Azerbajdzsánt és Örményországot is először mint szövetséges köztársaságot alapították meg, majd Föderációvá egyesítették, később megkapták a szovjet szocialista köztársaság státuszát.

Nos, ez történt akkoriban! Ila Ardzinba a teljes képet felrajzolta volna, követelései egyszerűen elveszítik minden alapjukat.

Ezt a kérdést a grúz sajtó sokoldalúan megvilágította (lásd Tbiliszi című újság, 1989. július 14., P. Topurija cikke „Nyílt levél V. Ardzinbához”).

Ila Ardzinba és követői igazi tudósok lennének, nyomban felemelnék szavukat azokkal a képtelen kijelentésekkel szemben, melyek az abház újságokban, az autonóm köztársaság rádiójában és tévéjében helyet kapnak.

Amikor az abbáz sajtót olvassuk, rádióműsoraikat vagy televíziós kerek- asztal-beszélgetésciket hallgatjuk, az a benyomásunk támad, mintha minden egy célt szolgálna - ha lehet minél több viszályt és ellenségeskedést kelteni az abházok és grúzok között.

Miközben tervszerűen és tudatosan gyűlöletet szítanak az abház népben a grúzzal szemben, az autonóm köztársaság vezetői nem hogy ölhetett kézzel nézik ezt, de ami még rosszabb, szinte az összes grúzellenes akciót ők kezdeményezik. Mindez előkészítette a talajt a júliusl5-i tragédiához, amikor az abházok - akik évszázadok óta a grúz nép testvérei és barátai voltak, grúz földön embereket öltek csak azért, mert grúzok voltak.

Az élet által felvetett problémákat és a jelentkező félreértéseket csak úgy lehet megoldani, ahogy ezt az abház szélsőségesek teszik?

Talán a vérontás, a tények elferdítése, a provokációk az az út, mely helyreállítja a grúzok és abházok évszázados barátságát?

Nem akarjuk elhinni, hogy az abház nép elfogadja ezt a programot. Ám ha jelentős részük ennek ellenére egyetért és elfogadja ezt a programot, osztja és támogatja ezeket a harci módszereket, ennek az az oka, hogy ez az egész hazugságon alapul, és annak a demagóg és provokatív propagandának az „érdeme”, amelyet Abházia maroknyi, előjogokkal rendelkező vezetője folytat. Mert ha Abháziában is helyreáll az alkotmányos törvényesség és kialakul a jogrend, és az abházosítás nem fog előjogokat garantálni senkinek, akkor természetesen sokak elveszítik állásukat, privilégiumaikat, uralkodó helyzetüket.

Korábban a kishitű grúzok úgy szabadították meg fiaikat a katonai szolgálattól, hogy abházoknak jegyeztették be őket. Most az abházzá válás révén esélyük van arra, hogy azok felé az állások felé is kinyújthassák kezüket, melyeket a szeparatisták eddig megbízhatóan elzártak a grúzok elől.

Tegyük fel, hogy csoda történt, és a lakosság 17 százalékának vetették alá a többi, 83 százalékot. Tegyük fel, hogy Abházia valóban különvált Grúziától. Vajon elgondolkoztak-e akár egy pillanatra is az abház szélsőségesek, mi történik majd akkor, ha a grúzok fogják követelni, hogy Abháziában autonóm köztársaságot vagy legalább autonóm területet alapíthassanak?

655