Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
ben legalább egy szó is lenne ezeknek a törzseknek (abazgok és apszilok) nyelvén. Igaz, abház tudósok gyakran idéznek régi grúz történeti forrásokból szavakat, azt, hogy Támár királynő fiát, Giorgit a „Lasa” becenévvel illették, ami az „apszarok nyelvén” annyit jelent, hogy „mécses”. Való igaz, a „Lasa”- nak abházul van egy ilyen jelentése. Ugyan, mit bizonyít ez? N. Lomouri grúz tudós érinti ezt a kérdést. Már az a tény, hogy egy régi grúz történetíró, aki remekül eligazodik abban, hogy mi Abházia és kik azok az abházok, megemlíti az „apszarokat”, ám nem abház nyelven, vajon ez nem azt jelenti, hogy számára az „abház” és az „apszar” különböző fogalmak? Az egyetlen, amit nagy biztonsággal állíthatunk, hogy az apszarok a grúz állam befolyása alatt álltak, ám azonosításuk az abházokkal kétséges. Az Abházia területén felfedezett régi helységnevek, melyekre az írásos emlékekben bukkantunk, inkább a kartvel nyelvekből magyarázhatók. Ősi abház írásos emlék nem létezik. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy az abazgok és apszilok (absilok) törzsei az abház-adigei etnikumhoz tartoznak, csupán a fonetikai rokonság — abazg - abház, apszil — apszua. Ám így akár az irokézeket is azonosíthatjuk a cserkeszekkel! Mindezt nem azért mondtuk el, hogy tagadjuk, hogy az abazgok és az apszilok az abházokhoz tartoznak, hanem azért, hogy jelezzük, az adott kérdés nem olyan egyértelműen világos, mint ahogy azt az „Abház levél” szerzői hiszik. S az abház uralkodó hercegek nemzeti hovatartozása sem olyan egyértelmű. Ismeretes az is, hogy az abazgok és az apszilok, miként napjainkban az abházok sohasem alkottak nemzeti többséget Abházia területén. Éppen ezért abház opponenseink nem csodálkozhatnak s nem is sértődhetnek meg amiatt, hogy a grúzok nem oszthatják azt a nézetüket, hogy az Abházia területén létrejött kultúra, például az építészeti emlékek, csupán az abház néptől származnak, s hogy az évszázadok során az írásbeliséggel összekapcsolódó vallás, a kereszténység - egyházi szláv nyelven terjedt el, s hogy az abház uralkodó hercegek kancelláriájukat az ábécé nélküli abház nyelven vezették. Ha Abházia valaha is független államként létezett (az „Abház levél” szerzői szerint ez a VIII. századtól kezdve majdhogynem ezer esztendőn át így volt, ezer esztendő pedig nagy idő, ennyi a Római és Bizánci Birodalom fennállásának időtartama!), az abház uralkodók államukat feltehetően nem telefon segítségével irányították, s ehhez szükségük volt bizonyos dokumentumokra. Akkor miért nem abház nyelven készítették el ezeket a görög, grúz vagy a szláv ábécét felhalsználva? Miért történt minden grúzul? Az „Abház levél” és a hozzá hasonló beszédek és cikkek tele vannak képtelen állításokkal, értelmetlenségekkel, provokatív támadásokkal, s csupán beteges ellenszenv, a népek közötti viszályok szítására alkalmasak. A tudományos feltételezésekre és ambíciókra épített politika óhatatlanul helyrehozhatatlan hibákhoz vezet. Az autonóm köztársaság státusza - ez az államiság legfejlettebb formája, amit a vidék megkaphat - a Szovjetunió összes többi autonóm köztársaságához hasonlítva a legkevésbé teszi jogosulttá Abháziát, vagyis ez a köztársaság van a leginkább kivételezett helyzetben. Abházia független köztársasággá való kikiáltása annak idején politikai hiba volt, s gyümölcsei most érnek be. Nem érzelmekra ható gyűléseken, hanem tudományos alapossággal kell 652
