Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
megvizsgálni az Abháziával összefüggő történelmi, demográfiai, földrajzi, kulturális, gazdasági és egyéb kérdéseket. Az etnikailag egynemű Abházia tudományos, politikai és gyakorlati szempontból egyaránt elfogadhatatlan fikció. Annak egyoldalú kijelentése, hogy Abházia területe kizárólag az abhá- zoké, történelmileg nem igazolódott be. Abházia mindig Grúzia része volt, és ma is az. Az autonóm köztársaság mai státuszának igazolására elsősorban a mai demográfiai, gazdasági, kulturális és politikai helyzetet kell számba venni. Történelmi számla benyújtására nincs semmi alapunk. A jelenlegi gazdasági, társadalmi és ökológiai helyzet mind Abháziában, mind Grúziában, akárcsak az egész Szovjetunióban, nem az Abházia irányába folytatott helytelen nemzeti politikának, hanem annak az adminisztratív-pa- rancsuralmi rendszernek a következménye, amin államunk épült. Ezért naiv az abház elvtársak szemrehányása, hogy minden kérdésben Tbiliszitől kellett engedélyt kérniük ebben az időben, amikor maga Tbiliszi is mindenhez Moszkvától kért engedélyt. Mi több, a moszkvai ideológusok, nem feledkezvén meg arról, hogy utasítsák a köztársaságot, hogy bánjanak féltő gonddal a nemzeti kisebbségekkel, nem fárasztották magukat azzal, hogy ezekkel a kérdésekkel személyesen foglalkozzanak. Figyelembe kell venni, hogy emiatt a grúz hatóságok kettős nyomás alá kerültek: gyakran éppen a grúz nép kárára juttattak előjogokat a nemzeti kisebbségeknek. Abházia területén, miként egész Grúziában a párt- és állami szerveknél, alternatív választásokat kell tartani. El kell ítélni azt a gyakorlatot, amikor a grúziai pártvezetés a területi pártbizottság első titkárának posztjára nemzeti hovatartozás alapján tett javaslatot, és minden esetben feltétlenül abházt állított oda. Több jelöltre van szükség, akkor a választások érdemben és nem a nemzeti jegyek alapján történnek majd. Feltétlenül el kell ítélni azt a gyakorlatot, hogy elhallgatják az élesebb kérdéseket, beleértve a nemzetiségi problémákat is. Meg kell teremteni a konstruktív, érdemi dialógus feltételeit, tudományos alapon kell tisztázni, miben nem értünk egyet egymással, s meg kell találnunk a közös nyelvet. Mi grúzok azt akarjuk, hogy testvéreink, az abházok elhigygyék, amíg a grúz nép létezik, nem fenyegeti őket a kihalás veszélye. Népünk két és fél ezer éves történelme tanúsítja, Grúzia megbízható pajzsként szolgál más népek, nemzetiségek önálló fejlődéséhez. Az abház a muhadzsirizmus és az oroszosító politikának köszönhetően csak akkor állt a nemzetpusztulás veszélye előtt, amikor Grúzia elveszítette függetlenségét, és magát is nemzeti katasztrófa fenyegette. A grúzok, igyekezvén megmenteni magukat az asszimilációtól, ezzel más népekben is felébresztették a nemzeti öntudatot. Ennek egyaránt örült Hja Csavcsavadze, Jakob Gogebasvili és más, kiemelkedő grúz történelmi személyiségek. Meg kell említeni egy nem kevésbé fontos momentumot. Az abház sze- paratisták követelései, miként könyvünkből is nyilvánvalóvá válik, nélkülözik a reális alapokat. Ezért egyes abház történészek, tudósok, hogy megalapozzák ezeket, bármilyen sajnálatos is ez, méltatlan módszerekhez folyamodnak. Konkrétan tisztelt S. Inal-Ipára gondulunk itt. Egy egész mondát kerekít ki arról, hogy Kolhida valamikor Abházia volt, Kutaiszi fővárossal, s hivatkozik közben a 70 esztendős Dzsair Gedladovics Hiba 1952-ben, Eser faluban le653
