Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
Ilyenformán a nemzetiségi lakosság számát tekintve az abházok vannak a legkevesebben. Felhozhatják ellenvetésül azt, hogy egy autonóm köztársaság létrehozásánál nem az illető nemzet abszolút lélekszáma, hanem az egész lakossághoz számított aránya a fontos. Érdemes megemlíteni, hogy a Karakalpak Köztársaságban az őslakosok a lakosság nagyobbik részét alkotják 218 ezerrel, míg mellettük 213 ezer üzbég, 186 ezer kazah és 25 ezer orosz él. Ami az Oroszországi Föderáció kötelékébe tartozó autonóm köztársaságokat illeti, a névadó nemzet lakossága többségben van a Kabard-Balkár, a Dagesztáni, az Észak-Őszét, a Tatár, a Csecsen-Ingus, a Tuvin, a Csuvas Autonóm Köztársaságokban, míg a Karéliai, Komi, Burját, Mari, Mordvin, Udmurt, Jakut, Kalmük Köztársaságban az oroszok vannak többen, mint az őslakosság. Ám tekintettel a területen évszázadok során kialakult sajátos helyzetre, az orosz ajkú lakosság többsége ebből a szempontból nem lehet mérvadó. A lényag az, hogy mindezekben a köztársaságokban (az oroszt kivéve) a tősgyökeres lakosság lélekszámban felülmúl minden más nemzetet. Feltehetően, ha a Ka- rakalpak Köztársaságban több lenne az üzbég, mint a karakalpak, aligha kapott volna ez a körzet autonóm köztársasági státuszt az Üzbég Köztársaságon belül. Mi a helyzet viszont Abháziéban? Abházia ebből a szempontból kivétel. Az 1979-es népszámlálás szerint Abháziában 213 ezer grúz él, a lakosság 43,9 százaléka, 83 ezer abház - 17,1 százalék, 80 ezer orosz - 16,4 százalék, 73 ezer örmény - 15,1 százalék. Ebből következik, hogy a lakosság lélekszá- mát tekintve semmi alapja nincs annak, hogy Abházia akár autonóm köz- társasági státusszal is rendelkezzen! Emellett még egy körülményt kell hangsúlyozni: legyen mindenki számára világos, hogy a grúz nép egyetlen tenyérnyi fólddarabot sem hajlandó átengedni, akármilyen történelmi térképeket adnak közre és terjesztenek is szomszédai. Nem engedjük át (s erre senki nem kényszeríthet bennünket) az ősi grúz földet, Abháziét, hogy az itt többségben élő grúz lakosságot elragadják tőlünk, és a krasznodari vidék közigazgatási egységében térjenek magukhoz. Ennek kapcsán még valamit elkeli mondani. Nem véletlenül tekintgetnek egyes abház vezetők a krasznodari vidék felé. Gazdasági és politikai okuk van rá. A gazdasági - a törvény, mely megtiltja a ciprusfélék kiszállítását Grúziából. Ami pedig a politikai okot illeti, itt fel kell oldanunk a zárójelet. Nem akarunk hasonlítani egyes ideológusainkra, akik bárminemű országunkon belül jelentkező elégedetlenséget a nemzetközi imperializmus nyakába varrnak. Egy dolog azonban világos: akarva vagy akaratlanul, de az abház szélsőségesek követelései a velünk jószomszédi kapcsolatban levő Törökország hasonlóan szélsőséges köreinek a malmára hajtják a vizet, és sajnos támogatásra találnak egyes hazai rövidlátó politikusoknál is. E téren igen aktívan működött mind Hruscsov, mind Brezsnyev „szürke ideológusa”, Mihail Szuszlov, akiről csak halála után derült ki, hogy a szklerózis évek hoszszú során át rombolta szervezetét. Ha nem a saját szemünkkel láttuk volna a Szovjetunió Törökországban nyomtatott térképét, rajta a tizenhatodik köztársasággal, semmiképp sem hittük volna el ezt. Volt-e rá példa, hogy szélsőséges iszlám hívők azon 648
