Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

elmondtunk. A Grúz SZSZK-nak nem volt és most sincs lehetősége, hogy valamiféle melegházi, kivételezett helyzetet biztosítson Abházia számára, és ez nem titok senki előtt. Abházia, miként Grúzia egészében a központi irányítás diktátuma alatt áll. A levél szerzői pontosan tudják, hogy gazdasági szempontból ha nem is rosszabb, de jobb helyzetben sincsenek mint szomszédaik, az Oroszországi Föderáció kötelékébe tartozó észak-kaukázusi autonóm köztársaságok (ahová a szerző véleménye szerint az abház nép is igyekszik), vagy akár a többi szövetséges köztársaság.

Meglep a levél íróinak vádja, hogy Abházia természeti környezetének a tönkretételéért a grúz vezetés a felelős. Mivel magyaráznak olyan nyilvánvaló tényeket, mint a batumi tengerpart beszennyezése a környékbeli olajfinomító által, a zestafoni fémművek Zemi-Imereti fölé terülő gázfelhője, a szvanétiai építkezések és az ezzel együttjáró erdőirtás, az Inguzkombinát létrehozása és erőművek építése az Ingur és a Hudon folyókon, melyek megsértették Szvanétia ökológiai egyensúlyát, s az 1987-es katasztrófákhoz vezettek. (Később ugyanez megismétlődött a hegyi Adzsária területén.) S ezek után majdnem átfúrtuk a Kaukázus hegygerincét, hogy megmérgezzük Tbiliszi ivóvizét. Ugyan miért a grúzokat vádolják az egész Szovjetúnió területén előforduló összes környezetvédelmi bűnnel és mulasztással? A grúzok is bűnösek, az abházok is, az oroszok is és mindenki, aki hozzájárult egy ilyen tekintélyuralmi állam létrejöttéhez, mint a Szovjetunió.

Vajon mennyire jogosak az ,Abház levél” szerzőinek követelései abból a szempontból, hogy Abháziéban helyre kell állítani a szövetséges köztársasági státuszt (amivel - mint ahogy a levél írói maguk is elismerik - Abházia sohasem rendelkezett)?

A Szovjetunióban 20 autonóm köztársaság létezik. Közülük kettő Grúziában található, ám vizsgálódásunk során tekintsünk el az Adzsár ASZSZK- tól, miután az nem nemzeti elv alapján, hanem politikai konjunktúra következtében alakult meg. A többi 18 köztársaság nemzeti elv alapján szerveződött. Közülük a Karakalpak ASZSZK az Üzbég SZSZK, a Nahicseváni ASZSZK az Azerbajdzsán SZSZK önálló, míg a többi 16 az Oroszországi Föderáció kötelékébe tartozik.

A tizenhat köztársaságból jó néhány az Uralon túl helyezkedik el, ahová 1579-ig orosz ember elvétve tette be a lábát. Csak 1579-től, Jermak hadjárata után kezdődik Oroszország „kitágítása” kelet felé. Igen, éppenséggel így illetik a történelmi források Szibéria és a Távol-Kelet meghódítását.

A névadó nemzet lélekszámát tekintve az abházok az autonóm köztársaságok között a maguk 83 ezer fős lakosságával az utolsó helyen állnak. S a 83 ezerben benne vannak a tulajdonképpeni abházok, valamint mindazok, akik abháznak vallják magukat - a Ceretelik, Ahvledianik, Abasidzék, Gubák, Kupatadzék, Goguák, Nodiák stb. Az utolsó előtti helyen állnak a ka- réliaiak 84 ezres lélekszámmal. Nézzük most meg a többi közigazgatási egységet. A kalmükok 110 ezren, a tuvincek 135 ezren, a burjátok 179 ezren, a karakalpakok 218 ezren, a kabardok 265 ezren, az oszétek Eszak-Oszéti- ában 269 ezren, a komik 276 ezren, a marik 299 ezren, a jakutok 236 ezren, a dagesztáni avarok 349 ezren, a mordvinok 365 ezren, az udmurtok 484 ezren, a csecsének 508 ezren, a csuvasok 856 ezren, a baskírok 892 ezren, a tatárok 153 600-an.

647