Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
hogy Lűhni ugyanaz mint a grúz „lihi” (füves növény), csak éppen többes számban van: „lihni”? Abházia földrajzi nevei még nincsenek rendszerezve. E vidéken ősidőktől fogva sokféle nép élt, ami feltétlenül tükröződött a helységneveken is. A görögök saját névvel látták el a földrajzi pontokat, vagy néhány nevet lefordítottak: Dioszkuriosz (grúzul: tkubuni — tkupni: ikrek). A Dioszkurioszok, ha jól emlékeznek, mondabéli ikrek voltak, Kasztor és Pollux. Pituinti (Bics- vinta, „pitiusz” görögül annyit jelent: fenyő) - innen van Picunda eltorzított neve. Az évszázadok során a grúz neveket felváltották az abház-adige nevek, vagy fordítva, ahogy a néptömegek vándoroltak. Ez természetes dolog, s ebből a szempontból Abházia sem kivétel. Ám földrajzi neveket rendkívül óvatosan szabad csak változtatni. Nem változtathatunk meg egy földrajzi nevet csak azért, mert ott korábban egy másik nép élt, s az idegen elnevezést most a sajátunkkal akarjuk felcserélni. Ez méltatlan a huszadik század civilizált polgárához, akinek kötelessége, hogy védelmezze a századok mélyéről hozzákerült földrajzi neveket. Hiszen egy földrajzi név - történelmi dokumentum, s egy dokumentumot átírni - méltatlan cselekedet. Mind az abház, mind a grúz helységneveket történelmi elvek szerint kell felcserélni. Ezért nehéz egyetérteni az abház helységnév bizottság alábbi javaslatával: Csuburhindzsi „Akuaga” kell hogy legyen, Acsigvara „Acsguara”, Cshor- toli „Cshuartala”, Gudava „Gudaa”. Ugyanígy abház negyedek vagy körzetek nevét kell hogy felvegyék az alábbi helységek: Mziuri (egykor Schirogali) „Sasikuara” kell hogy legyen, maga Gáli városa egyik kerülete alapján a „Lekumhara” nevet kell, hogy felvegye és így tovább (ld. Dzs. Sonija „Mi a falvad neve”, „Lenineli” újság, 1989. március 23.). Teljesen nyilvánvaló, hogy ezeknek az ajánlásoknak nem a történelmi igazság visszaállítása a célja, hanem a grúz elnevezés kiszorítása az abházok javára. Másképp aligha tudnánk megmagyarázni, miért változtatják meg a város nevét kerületének, körzetének megfelelően, miként azt sem, miért fordítják le azt abház nyelvre. Hiszen senki nem változtatná meg „Moszkva” nevét „Cserjomuski”-ra, „Ku- taiszi”-t „Balahvani”-ra, vagy „Tbiliszi”-t „Melegváros”-ra. Ugyanakkor a helységnevek bizottságát hidegen hagyják az olyan tükörfordítású abház nevek, mint „hideg folyó”, vagy „tengermelléki” s ez ismét csak a névváltozások tendenciózus voltát erősíti meg. Az „Abház levél” szerzői a gazdasági szférát is érintették. Gyarmatosító politikát vázolnak fel e téren, amit Grúzia folytat Abháziával szemben. Nem vagyunk közgazdászok és nem próbálunk ellenőrizni minden idézett tényt, pedig érdemes lenne, mivel a fentebb felsorolt pontok alapján aligha számíthatunk hitelességükre. Ennek ellenére tételezzük fel, hogy a szerzők következetesek a gazdaság kérdéseiben. Tehát Grúzia az anyaország és Abházia a gyarmat? Ne vállaljuk magunkra ennek a kijelentésnek a bűnét, mivel ezt maguk a szerzők sem teszik, azonban úgy állítják be a dolgot, mintha a Grúz SZSZK vezetői mindent magukhoz söpörnének s nem törődnek Abháziával. A gazdasági válságot, amely előtt nem csak Abházia, de az egész ország bármely más vidéke áll, nem a Szovjetunió adminsiztratív-parancs- uralmi irányítási rendszerével magyarázzák, hanem a grúz kormány nagyhatalmi sovinizmusával. A kérdés ilyen megvilágítását magyarázhatnánk akár a szerzők rövidlátásával is, ha nem létezne mindaz, amit az előbb 646
