Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
jelentkezik. Az abházok az Abház ASZSZK fővárosát, mint már említettük, Akuának nevezik. Ám ez az elnevezés egyetlen történelmi forrásban sem jelenik meg, egyetlen nyelvben sem találjuk, egészen a XIX. századig, és a XX. században is csupán abház szerzők eredeti műveiben (és abház nyelvű útjelző táblákon!) szerepel. Hogyan lehet, hogy egy ezeréves történelmi múltra visszatekintő nép (a VIII. századtól a XVIII. századig), ahogy az „Abház levél” szerzői állítják, nem tudta más népek között elteijeszteni fővárosának saját, abház nevét? Minek azon vitázni, hogyan újuk, „Szuhum” vagy „Szu- humi”, amikor ott lebeg a levegőben a legjobb megoldás, az „Akua”? A. Oniani nem alaptalanul írja: „Az egyetlen kartvel (grúz) elnevezés a Chumi (a mai Szuhumi eredeti alakja), melynek a származása nyilvánvalóan kartvel, és az egyetlen abház eredetű elnevezés az Akua. A kartvel nyelvekben nincs meg az Akua név, ahogy az abházban sincs meg a Chumi (vagy Szuhumi)... Ha az abházok már ősidők óta Grúzia területén élnek, ha a történelmi idők abházai a mai abházok ősei és az „Akua” elnevezés II. Leon anyanyelvéhez tartozik, akkor viszont képtelenség elhinni, hogy az Akua földrajzi név ne jelent volna meg valahogy a kartveli nyelvekben és az abházok fővárosának abház neve ne vonult volna be a grúz nyelvbe, miközben a kartvel elnevezést (Chumi) az abházok fogadták el. Képtelenség elhinni, hogy az abház elnevezést, ha ezt a terület őslakossága valóban használta, valamilyen írásos formában ne találhatnánk meg. Sokatmondó az a tény is, hogy Ábházia fővárosa más nyelveken rendszerint Chumi (Szuhumi) és nem Akua. Miért? Semmi kétség, azért, mert a köröttük élő népek között a város régi elnevezése terjedt el, s ami a lényeg, az az elnevezés, amit legrégebbi lakói hoztak”. A továbbiakban ezt olvashatjuk: „Napjaink abházainak apszua és nem abház a neve. Nyelvi szempontból ezt a két nevet képtelenség összekötni. Magától adódik hát a kérdés: miért nem hívják a mai abházok anyanyelvükön »abházinak magukat, ha valóban a történeti abházok utódai? Ez szerfölött komoly kérdés, és akarjuk vagy sem, de felelnünk kell rá! Véleményünk szerint az alábbi az egyedül helyes válasz rá: a történeti abház és a mai abház - azonos elnevezése két különböző népnek... Csakis így és ebben az értelemben tudjuk megmagyarázni a történelmi és mai abházok gyökeresen eltérő viszonyát Grúziához és a grúzokhoz; a történelmi abházok a grúz nép és a grúz állam szerves részét képezték, tevékenyen részt vettek a grúz kulturális és politikai életben, önfeláldozóan harcoltak Grúziáért és kezdeményezői voltak Nyugat-Grúzia felszabadításának és egyesítésének, míg a jelenkori abházok, a lihni levél szerzői, a július 15-i tagédia okozói, a Grúziától való elszakadás harcosai. Úgy gondoljuk, képtelenség egy és ugyanazt a népet látni bennük”. (A. Oniani: Abházia és Nyugat-Grúzia nyelvi adatok alapján, „Szalahlo ganatleba” újság, 1990. január 3.). A grúz Bicsvinta, Cebelda, Bzipi és még sok más helynév ott található az antik és bizánci történetírók, az európai és török utazók, olyanok mint Miléthoszi Hekataiosz, Mytilenei He- lanikosz, Sztrabon, Ariosz, Agateosz Szkolasztosz, Bíborban született Konsz- tantinosz, Menandrosz Protektor, Cezariosz Prokopiosz, Archangelo Lamberti, Chardin, Dubois de Monpéere, Evlia Cselebi és mások írásaiban. Ezekben a földrajzi nevekben teljesen világosan felismerhető a grúz alap: Bicsvinta - picsvi (fenyő), Cebelda - cipeli (bükk), Bzipi - bza (puszpáng) stb. Lehet, 645
