Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

abház parasztemberek vendége voltam.” (177. 1.) Ám az eredeti forrásban egészen mást olvashatunk: „A Kelaszauri folyó mentén bolyongtan (Szuhumi környékén), s tisztességes abház útonállók vendége voltam, akik adót fizetnek az ellopott jószágok után.” (Fegyin és Gorkij közöttünk, Moszkva, 1968, 251. 1.)

A „Levél” szerzői a „grúz történelemhamisítók” szemére vetik, hogy állítólag megtiltották Turcsanyinov könyvének leningrádi kiadását(l).

Hogy az olvasó számára világos legyen, mi is ez a könyv, közlünk egy idézetet G. Turcsanyinov legutóbbi cikkéből („Abház egyetem” c. újság, 1989. február 17.) „A majkopi kultúra az időszámításunk előtti IV. évezredhez tartozik. Ilyenformán a bibliai írásmód abház eredetű. Ám miután ez az írásmód lett a föníciai abc alapja, amelyből az egész európai írásbeliség származik, akaratlanul is arra a következtetésre jutsz, hogy a föníciai írásbeliség származásáért nem a föníciaiak a felelősek, hanem az asujok, vagy azok az ősi abház rabok, akik ezt az írásmódot magukkal vitték.” G. Turcsanyinovnak ezt a hihetetlen feltételezését és fantasztikus elméletét az ősi majkopi feliratoknak a mai abház nyelv segítségével összekombinált megfejtésével ismert tudósok keményen megbírálták: a Lenin-díjas J. Krupnov, P. Autlev és I. Gyjakonov és mások, ehhez a „grúz történelemhamisítóknak” semmi köze. Ugyanakkor a levél szerzői nem tesznek említést arról, hogyan hamisították meg Abházia és Grúzia történelmét Voronov, Inal-Ipa és mások munkáikban. Arról is hallgatnak, hogy N. Berdzenisvili, P. Ingorokva és más grúz tudósok munkáit, mint „trockista” vagy illegális irodalmat éppen a grúz állami vezetés tiltatta be, nehogy miattuk abház testvéreink megsértődjenek. Az abház-grúz kapcsolatok kutatása egy kapura folytatott játékra emlékeztetett; az abház tudósok azt írtak és publikáltak, ami nekik tetszett, míg a grúzok számára az „abház téma” tabu volt. Ennek eredményeképp az abház nép úgy ismeri saját történelmét, ahogy Jóakarói”, saját történelemhamisítói diktálták.

Az „Abház levél” alábbi eszmefuttatása sem állja ki a bírálatot. „Még 1936-ban Berija és Sztálin kezdeményezésére a társadalom véleményét és az Abház ASZSZK őslakosságának kulturális és történelmi érdekeit figyelmen kívül hagyva Szuhumt átkeresztelik Szuhumire, Tkvarcselüt (abházul Tkvar- csal) Tkvarcselire, Ocsamcsirüt (abházul Ocsamcsira) Ocsamcsireire.”

Ezek között a nevek között egyetlenegy sem abház eredetű, miként nem is oroszok. Ezért az orosz nyelvben célszerűbb lenne azt az átírást követni, amit a helybéliek használnak. Egy grúz nem mondja ki, hogy „Tkvarcselü”, s az abházok sem tudnak a szó végén veláris „ü” hangot (oroszul jeri) ejteni. Miben látják a levél szerzői itt a grúz nacionalizmust? Ugyanez a helyzet a Szuhumi helységnév átírásával is. Ez a grúz helységnév török közvetítéssel került az orosz nyelvbe (Chumi - Szhumi - Szuhumi). Az abházok Szuhumit egyébként másképp hívják, Akuának, ezt a földrajzi elnevezést azonban történelmi forrásokban hiába keressük. Jogosabb lenne a régebbi források által említett Chumi név visszaállítása.

Vajon a szerzők nem töprengtek el, mit jelent Chumi, Tkvarcseli, Ocsamcsire, s milyen nyelvi közegben lehet tisztázni etimológiájukat — a grúzban vagy az abházban? Nem haszontalan megemlíteni, hogy a régi görög forrásokban Szuhumit Dioszkuriosz és Szebasztopolisz néven említik.

A VIII. századtól, tehát azután, hogy az „Abház levél” szerzői szerint „létrejött” az Abház királyság, Abházia fővárosa a forrásokban „Chumi”-ként

644