Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

Érdemes megemlíteni még egy köztársaságot, a Karéliai ASZSZK-t, melyet 1920-ban hoztak létre, 1940-ben átkereszteltek Karéliai-Finn SZSZK-vá, majd 1956-ban ismét visszaalakították Karéliai Autonóm Köztársasággá. Ka- réliában keresték az államiság különböző formáit, s politikai és más okokból váltogatták azokat. Például 1940-ben szövetséges köztársasági státuszt adtak neki és „Karéliai-Finn” Köztársaságnak nevezték el, hogy a finn háború után ellensúlyként hozzák létre Finnországgal szemben. így Abházia ebből a szempontból sem tűnik kivételnek.

Hasonló köztársaságokról a továbbiakban még részletesebben szólunk.

Míg a 30-as évek elején a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságában csupán nacionalista ingadozás érződött, a 30-as évek második felétől - a levél írói szerint - a KB és a kormány már egységesen lépett fel, hogy „állami szinten valósítsa meg soviniszta politikáját a Grúz SZSZK-ban élő abházok- kal, oszétekkel, örményekkel, azerbajdzsánokkal szemben.” Ennek bizonyítására a levél szerzői felsorolják az alábbi, megtorlásban és büntetésben részesült személyiségeket: M. Drahelasvili, A. Enukidze, S. Eliava, Sz. Szva- nidze, P. Agniasvili, G. Szturua, L. Gogoberidze, N. Lakóba és J. Esba. Hol vannak ebben a felsorolásban az abházokon kívül oszétek, örmények, azerbajdzsánok? Természetesen ők is megszenvedték a megtorlásokat, ám azok az arányok, amit önnön érveik ellenére a levél szerzői akaratlanul kimutatnak, azt igazolják, a megtorlások éppen hogy leginkább a grúz származású vezetőket sújtották. Mi köze ehhez a KB „állami szintű soviniszta politikájának” az abházok és más népek irányában?

A levél szerzői igyekeznek a tudományos munka és a filozófiai általánosítás látszatát kelteni, és az említett soviniszta politikában két fő törekvést jelölnek ki, az egyik a grúz, a másik az abház nép vonatkozásában. „Az elsőbe tartozik a teljes lemondás az internacionalista elvekről, a grúz nép nemzeti öntudatának határtalan és ellenőrizetlen eltúlzása, a grúz nyelv és kultúra monopol helyzetének fenntartása...” Ezt követi más népek asszimi- lálása stb. A másodikat, az abházok irányában követendőt az alábbiak jellemzik: az abház értelmiség megsemmisítése, az abház nemzeti öntudat semmibe vevése, az abház kultúra elpusztítása, az abház lakosság létszámának csökkentése és a megmaradtak asszimilálása.

A grúz nacionalisták stratégiája, melyet a szovjethatalom éveiben a KB és a grúz kormány vezetése alatt dolgoztak ki - jelentik ki a levél szerzői - korábbi gyökerekre nyúlik vissza, s példaként felhoznak egy idézetet Go- martelinek a „grúz mensevizmus ideológusának” egyik cikkéből, melyben arról van szó, hogy az állatok világát a táplálkozásról és a szaporodásról való gondoskodás jellemzi. Ugyanez a helyzet az emberekkel is. Az ember azért igyekszik minél nagyobb területre szert tenni és harcolni másokkal szemben, hogy jobb táplálkozási és szaporodási feltételekhez jusson. Az idézet meglehetősen terjedelmes, ezért nem vesszük elő. Meglepő, mi szükségük volt rá az „Abház levél” szerzőinek, hiszen nincs benne egyetlen szó sem a grúzokról, sem az abházokról, sem egymáshoz való viszonyukról. Engedjék meg, hogy feltegyük a kérdést, mit dokumentál ez az anyag?

A szerzők ennek ellenére meg vannak róla győződve, hogy az általuk tett megállapítás fényében, mely szerint 1937-1958 között Berija és utódai közel 100 ezer embert telepítettek be Abháziéba, ez az idézet másféle ki636