Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
Esba az Abház Forradalmi Bizottság nevében Ordzsonikidzéhez fordul, hogy az szankcionálja Abházia függetlenségének kikiáltását. „Mi azt gondoltuk - mondta hogy Abházia mint Szovjet-Grúzia szerves része fog működni, ám amikor idejöttünk és rájöttünk, miféle légkörbe kerültünk, egyhangúan arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a nacionalista ellenségeskedés megszüntetéséhez szükség van, legalább ideiglenesen a szovjetek kongresszusáig Abházia függetlenségének a kikiáltására.” (B. J. Szagarija: Abházia nemzetiállami berendezkedése, Szuhumi, 1979, 28. 1.) Nem vagyunk benne biztosak, hogy az abháziai helyzet ilyen egyoldalúan volt jellemezhető. Vajon ez nem az abház vezető ravaszsága, bizonyos, az októberi forradalom után az abház nemesség és az értelmiség körei által dédelgetett szeparatista törekvések megnyilvánulása volt? Ám Ordzsonikidze, akiből teljesen hiányzott a nacionalista érzés, nem töprengett sokáig ilyen „apróságokon” és nyomban beleegyezett; még csak nem is vette a fáradságot, hogy végiggondolja, ez ellent mond a Szovjet-Oroszország és Grúzia között 1920-ban kötött szerződésnek, melynek értelmében Oroszország és Lenin elismerték, hogy „a szuhumi körzet (vagyis Abházia) feltétlenül a grúz állam alkotórészét képezi”. (Harc a szovjethatalomért Grúziában, dokumentumgyűjtemény, Tbiliszi, 1958, 563-564.1.) Még kevésbé számított Ordzsonikidzének a „nemzetközi burzsoázia” véleménye: még 1918-tól Németország elismerte, hogy Abházia Grúzia részét képezi, 1920-21-ben pedig az antant országok és Törökország, valamint a világ számos más állama először „de facto”, majd később „de jure” is elismerték a Grúz Demokratikus Köztársaságot és Abháziét, mint annak alkotórészét. Teljes joggal vonja le A Mentesasvili és A. Szurguladze a következtetést, hogy „Abházia szerves beépülése Grúziába nemzetközi jogi szempontból megalapozott, és az Oroszországi Föderáció képviselőjének, Sz. Ordzsonikidzének nem volt joga oly sietve és önkényesen eldönteni ezt a grúz és az abház nép számára oly életbevágóan fontos kérdést.” (Lásd az említett cikk, 162. 1.) Esba és Ordzsonikidze ravaszsága, akik gyakorlatilag becsapták az abház népet azzal, hogy látszólagos függetlenséggel ajándékozták meg, vagy fél évszázaddal később igen sok kellemetlenséget okozott mindnyájunknak. Még V. I. Lenin életében sincs egyetlen egy dokumentumban úgy szó Abháziáról, mint önálló államról. Sőt, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának Végrehajtó Irodája egyik ülésén megerősítette a Lenin által ellenjegyzett tervezetet, Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország egyesítését egy Kaukázusontúli Föderációba, s itt nincs szó Abháziáról, melyet Grúzia szerves részének tekintettek. Ezeket a kérdéseket lelkiismeretesen tanulmányozni kell. Kételkedünk abban, hogy a levél szerzőinek követelései jogosak; úgymond adják vissza nekik, ami az övék volt, s önálló szövetséges köztársaságok kell hogy legyünk. A levél szerzői elvetik a kortársi szakirodalomban elterjedt véleményt, hogy az említett időszakban Abházia kereste nemzeti-állami berendezkedésének lehető legjobb formáját, s ezt így összegzik, hogyan lehetséges, hogy ....Abh ázia nemzeti-állami felépítése a történelmi fejlődés során az államiság felsőbb formáitól az alsóbbak felé haladt: független szovjet köztársaság - szerződés által biztosított köztársaság - autonóm köztársaság”, amikor a többi nemzeti jellegű államképződmény éppenhogy tovább, előre fejlődött. 635
