Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

gyarmatosító elképzelését! Nem alap nélkül látott konkurrenciát az orosz nyelvvel és irodalommal szemben a grúzban, mely nemcsak nagy befolyással volt az abház népre, de megvédte attól, hogy feloldódjon az orosz közegben. J. Vejdenbaumnak abban is igaza volt, bogy a grúz nyelv és kultúra nem fenyegette asszimilációval az abház népet, amit korábbi történelmük is bizonyít, az abházok abházok maradhattak, miközben bejelentették igényüket az autonómiára. Való igaz, a grúz nyelvet kiszorították, s felváltotta az államilag hivatalos nyelv, az orosz, ami az abház nép jelentős eloroszodásához vezetett. Ez a folyamat a szovjet időszakban is folytatódott.

A szerzők emlékeztetnek Sztálinnak arra a gondolatára, hogy az írásbeliség és az irodalom magas kulturális színvonalat feltételez. Ha pedig Sztálinnak ez volt a véleménye, akkor a szerzők szerint ez a gondolat elfogadhatatlan. Sztálin pontosan tudta, hogy kétszer kettő az négy. Mit tegyünk - próbáljuk megcáfolni ezt is?

Ha az abházok a VIII. századtól kezdve erős és egységes államot képviseltek, mely bizonyos fokig magában foglalta Nyugat-Grúziát is, és ha az Abház királyságban az uralkodó etnikai elem az abház volt s nem a grúz, akkor mi gátolta az abház kultúrát abban (hacsak nem volt a grúz kultúra része), hogy úgy fejlődjék, hogy ha még később is, mint ahogy a grúzok tették, de lefordítsák abházra az 0 és az Új Szövetséget? Vagy mi gátolta őket abban, hogy legalább egy imát, himnuszt vagy hagiográfíai művet alkossanak abház nyelven?

Hogyan történhetett, hogy az abház nemzeti irodalom megalapítóit a szó legszorosabb értelmében éppen hogy csak tegnapelőtt temettük el? Ha Ab- házia a VIII. századtól a XX. századig teljesen önálló és független volt Grúziától, hogyan történhetett, hogy az abházok saját földjükön egyetlen templomot sem emeltek? Hiszen a létező templomok grúzok és felirataik is grúzul vannak... De ugyan, ne ragadjunk le a templomoknál, miért nem írtak a XX. századig akár egyetlen abház verset, esetleg egy idegen ábécé felhasználásával? Hogyan történhetett, hogy az abház irodalom mégis a grúz hódítás után, vagyis a XIX. század második felében született? A „Levél” szerzői érzik, hogy ez az „ősi abház kultúra” koncepció legsebezhetőbb része, s éppen e célból próbálják felhasználni Sztálin antitekintélyét.

1810-ben Abházia kapcsolatot épített ki az Orosz Birodalommal: „Az abház nép leküzdötte egyes, törökökkel rokonszenvező hercegeinek ellenállását, egyetértését fejezte ki Szafarbej abház uralkodó herceg döntésével, és a történelem akaratából kapcsolatba került az orosz néppel, annak élenjáró értelmiségével és kultúrájával”.

Nos, e szavak a szovjet történetírás állításait visszhangozzák, melynek fő érve, hogy a népek maguk döntik el sorsuk alakítását, s ezért ellenállhatatlanul igyekeznek összekötni sorsukat Oroszországéval. A szerzőkkel emiatt nem szállunk vitába. A továbbiakban szóba kerül a cárizmus gyarmatosító politikája, többek között a muhadzsirizmus. Azt azonban nem mondják ki, hogy ez a népirtás egyik változata. Egy szót sem ejtenek arról, hogy napjainkban Törökországban több abház él (közel 100 ezer), mint magában Abbáziában. Figyelemre méltó, hogy a Törökországban élő grúzok és abházok egyaránt kerülik a házasságot a törökökkel. Gyakoriak viszont a vegyes házasságok grúzok és abházok között. Ugyan mi lehet ennek az oka? Mi ez,

627