Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

gyeimet Abháziának, többek között Szuhumi közművesítésének, javítsák a régi városok helyzetét és építsenek újakat, a helyi iskolákban vezessék be a grúz és abház nyelvű oktatást. A küldöttség a helytartó előtt felvetette, hogy a szuhumi körzetet alakítsák át önálló kormányzósággá, s kategorikusan követelte, hogy csatolják egy másik kormányzósághoz, például a fekete-tengerihez. S abban az esetben, ha a szuhumi körzetet nem lehet önálló kormányzósággá alakítani s feltétlenül valamelyik más kormányzósághoz kell csatolni, kérték, hogy ezt a kutaiszihoz tegyék. A szuhumi egyházkerület, miután múltjával és jelenével szorosan kapcsolódik a grúz egyházhoz, semmiképp sem szakadhat el tőle.” (A Mentesasvili, A. Szuguladze: Csak tények és dokumentumok, „Lityeraturnaja Gruzija”, 1989, 11-es szám, 145-146. 1.).

Érthető, hogy az ,Abház levél” szerzői elhallgatják ezeket a tényeket, számukra nem lenne előnyös, ha kiderülne a cárizmusnak az abházok valós asszimilációjára irányuló politikája, miután ez a bűnös törekvés nem tenné lehetővé, hogy kimutassák a „grúz sovinizmust” s nem előnyös az sem, ha arról szólnak, hogyan próbálták az abházok elérni, hogy helyreálljon történelmi kapcsolatuk Grúziával, amikor most ők Oroszországhoz kívánnak csatlakozni.

A levél szerzőit nemcsak az idegesíti, hogy Abházia történelme összefügg Grúziáéval, de az is, hogy az abház nyelv, mint az ibériai-kaukázusi nyelvcsalád tagja, rokon a grúz nyelvvel. Szerintük az abház nyelvnek nincs közös vonása a grúzzal, sőt, még arra is hajlamosak, hogy kiragadják az ibériaikaukázusi nyelvcsaládból. „Sajnos” egyelőre még nem sikerült bekerülniük a szláv nyelvcsaládba, hogy ezzel is igazolják ragaszkodásukat Oroszországhoz, jóllehet már láttuk, hogy az abházok nyomban anyanyelvűkként ismerték el az ószláv nyelvet.

Az ,Abház levél” szerzői szemrehányást tesznek a grúz tudósoknak, hogy az abház nyelvet a grúz egyik tájszólásának tekintik. Ez a vád így nem tisztességes. Senki nem tett olyan sokat az abház nyelv tanulmányozása érdekében, illetve ennek a téves állításnak a bírálatában, mint a grúz tudósok, N. Marr, Sz. Dzsanasia, A. Csikobava, K Lomtatidze akadémikus és társaik. Nem grúz tudósok, hanem nem grúz származású Kaukázus-szakértők állították a múlt században, hogy az abház a grúz nyelv egyik tájszólása (N. A. Gren, P. K. Aszlar és mások), őket azonban aligha illethetjük bárminemű előítélettel, hibáikat csupán a Kaukázus-kutatás akkortájt igen alacsony színvonalával magyarázhatjuk. Érdemes megemlíteni, hogy az abház irodalom megalapítója, D. I. Gulia sokáig egészen sajátos vélemény mellett tartott ki: makacsul hangoztatta az abház nyelv egyiptomi-abesszin származását (D. I. Gulia: Abházia története, Válogatott művek, 6. kötet, Szuhumi, 1986, 87-130.

1.). Az abház nyelv és írásbeliség kapcsán figyelemreméltó J. G. Vejdenbaum cári hivatalnok, irodalomtörténész és neves Kaukázus-szakértő véleménye: „...az abház írásbeliség kialakulása nem öncélúan jött létre, hanem azért, hogy az egyház és az oktatás révén gyöngítse a grúz nyelv használatát és fokozatosan felváltsa azt, mint államnyelvet. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a grúz és egyéb autonómia mellett könnyen még akár az abház autonómiát is feltételezhetjük.” (Z. V. Ancsabadze: „Az abház nép etnikai történetének vázlata, Szuhumi, 1976, 96. 1.)

Oh, mennyire megerősítették a későbbi események a távolba tekintő

626