Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

zok, görögök, örmények, oroszok, németek, észtek, bolgárok és más nemzetek képvielői jelentek meg.

Az „Abház levél” szerzőivel nekünk még külön elszámolni valónk is van, ezért most a grúzokról nem beszélünk. Ám reménykedünk abban, hogy az abház tudósok egyet fognak érteni velünk, a grúzok aligha voltak érdekeltek abban, hogy Abháziát örmények, oroszok, németek, észtek, bolgárok és más nemzetek fiai népesítsék be. Általánosan elismert tény, hogy a cári Oroszország érdekelt volt a grúz etnikum arányának csökkentésében a tbiliszi és kutaiszi kormányzóságokban, a szuhumi körzetben, hogy orosz hegemónia mellett hozzák létre a demográfiai sokszínűséget. Ezt a tervet Abháziában nem tudták maradéktalanul végrehajtani, ahol az orosz telepesek tömegesen pusztultak el maláriában. Ha ez nem így lett volna, akkor ma Abházia lakosságának 90%-át oroszok, többnyire kozákok tennék ki. Érdekes, hogy ennek kapcsán hogyan fordult kérelemmel Golicin herceg, a Kaukázus legfőbb kormányzója és a grúz exarchátus a szinódushoz: „A szuhumi egyházmegyét ajánlatos lenne kivonni a nem kívánatos grúz befolyás alól. E célból igen hasznos lenne, ha a szuhumi egyházmegyét Kubányhoz csatolnák. A kubányi vidéken 1 716 245 fő tiszta orosz pravoszláv lakosság él. Ebben a nagy tömegben könnyen feloldódik a fekete-tengeri partvidék 100 ezres soknyelvű lakossága”. (T. Szahokija: Válogatott írások, Tbiliszi, 1969, 65. 1.) Kelet-Grú- ziába, ahol szárazabb az időjárás, kellő számban költöztettek be úgynevezett molokánokat és duhoborcokat. Ami az Abháziában élő görögöket illeti, az ő történelmük a levél szerint egyenesen elképesztő. A görögök a VII. századtól kezdve napjainkig folyamatosan telepedtek le a Fekete-tenger közelében. Lehetséges volna, hogy miként a levél szerzői állítják, csupán a XIX. század 70-es éveiben értek el Abbáziáig? Lehet, hogy a Szuhumi közelében levő Dioszkuriosznak semmi köze sincs a görögökhöz? Annak ellenére, hogy ezt a várost elöntötte a tenger, ez még nem ok arra, hogy történelmi létét tagadjuk. Ismét ott érezzük a sorok mögött a törekvést, kerül amibe kerül, de be akarják bizonyítani Abházia „történelmi egyneműségét”.

Úgy érezzük helyénvaló megemlíteni a cári Oroszország gyarmatosító politikájának egyéb tényeit is, azt a törekvését, hogy Abháziát, illetve annak egy részét elszakítsák Grúziától.

Az uralkodó 1904. október 25-i rendelete alapján a gagrai zónát elkülönítették a szuhumi körzettől és a fekete-tengeri kormányzóság szocsi körzetéhez csatolták, s új határt húztak a Vzib folyó mentén. Ennek ereményeképp közel 150 ezer gyeszjatnyina erdő és hegyi legelő került át a fekete-tengeri kormányzósághoz. Kedvezményes feltételek mellett elkezdték a vidék betelepítését oroszokkal, akiket a célból hívtak a kormányzóságba, hogy az abház és grúz nép földjét meghódítsák és gyarmatosítsák.

Az „Abház levél” szerzőinek az állításaival ellentétben, akik azt hangoztatják, hogy az abházok örökösen el akartak szakadni Grúziától és csatlakozni akartak Oroszországhoz, Abházia lakossága, belértve az abházokat is, soha nem tudott megbékélni „őfelsége a cár” fent említett rendeletével: „1916. április végén Abháziéból küldöttség érkezett Tbiliszibe, az értelmiség és a parasztság képviselői kaptak helyet benne, M. Servasidze, M. Emuhvari, A. Inal-Ila, P. Ancsabadze, B. Ezuhbaja, A. Csukbar és mások. Az egész abház nép nevében azt kérték a kaukázusi hatóságoktól, szenteljenek nagyobb fi625