Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
újjáírják (!) egy türk nép, a polovecek történelmét, akiket tízezrével telepítettek le Grúzia határvidékén, s akik nem egyszer mentették meg Grúziát a teljes megsemmisüléstől!!). Segítségük jelentőségét azonban most rendre kitörölték a grúz történeti munkákból.” Mint ismeretes, a polovecek a XI-XIII. században a dél-orosz sztyeppéken éltek és korántsem a Grúziával határos területeken. Közöttük éppencsak megfigyelhetők a korai feudalizmus jegyei, s feltételezhetően Oroszország hatására. A XIII. században a polovecek végleg és teljesen eltűntek a vidékről, egy részük elkeveredett a mongol hódítók tömegében, másik részük pedig Magyarországon és a Balkánon asszimilálódott. Grúziában a feudális viszályok korában egyáltalán nem voltak polovecek. A XI-XIII. század pedig történelmünknek az az egyetlen időszaka, amikor Grúzia egységes és az akkori világ egyik igen erős állama volt. így a „szerencsétlen” Grúziát a polovecek semmiképp sem menthették meg. Az egyetlen király, aki felhasználta haderejüket, s e célból 40 ezer polovec családot telepített Grúziába, Építő Dávid volt, aki mellesleg az „abházok, grúzok, ranok és kahok, örmények és sar- cansák és sahansák és egész Kelet és Nyugat uralkodója” volt. A polovecekkel kapcsolatos tényállást egyetlen grúz történész sem leplezi. Különben sincs benne semmi leplezni való. Kapcsolatukat Grúziával a grúz történetírás nem hallgatta el, s ezt nem „törölték ki a grúz évkönyvekből” sem. Megtalálhatók a „Dávid, a cárok cárjának életé”-ben (XII. század). Innen tudjuk, hogy IV. Építő Dávid (1073-1125), miután Vlagyimir Monomah legyőzte Otrokot, a polovecek vezérét, 40 ezer polovec családot telepített be Grúziába, míg Vlagyimir Monomah halála után (1125) az óorosz Ipatyievi krónika tanúsága szerint a polovecek visszatértek a dél-orosz sztyeppékre. Ismeretes, hogy Építő Dávid a didgori ütközet során (1121) felhasználta a polovecek katonai erejét. Mateosz Urhajeci örmény történész szerint a grúz király 56 ezres seregéből 15 ezer volt a polovec, s volt még néhány száz Európából érkezett keresztes vitéz szövetségese Dávid cárnak. Az ütközet, mint tudjuk, az ellenség teljes szétverésével ért véget. Nos, ez a polovecek szövetségesi működésének egyetlen ténye a grúz történelemben, mi több, egy olyan korban, amikor a grúz állam „szánalmas”, „erőtlen”, „kivérzett” állapotáról szólni vagy tudatlanság, vagy valami más... A XVI-XVIII. században Grúzia valóban a feudális széttagoltság korát élte, ám hol voltak akkor már a polovecek, mutassák fel legalább egy képviselőjét ennek a népnek! Ezek a bizonyítatlan és hazug vádak egy célt szolgálnak: hogy meggyőzzék a levél olvasóit arról, hogy úgymond, hasonlóképpen meghamisították az abház történelmet is. A levél szerzői az abház történelmet az alábbi módon adják elő: ,A VIII. században létrejött az Abház királyság, mely legnagyobb hatalmát a X. századra érte el, amikor nyugat-grúz területeket csatolt magához. A XIV. században az egyesült abház-grúz államot, melyet arab, perzsa, örmény, grúz és egyéb forrásokból úgy ismerünk, mint Abház királyságot, a mongolok feldúlták és megsemmisítették. A továbbiakban Abházia mint független hercegség létezik egészen a XVI. századi török megszállásig. A XIX. század végére az Abház hercegség névleges függőségben volt az oszmán portától, melytől az »orosz orientációjú« uralkodó abház hercegek igyekeztek megszabadulni.” 620
